Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Jobbágy András: Nemzet és/vagy vallás. A magyarországi görög katolikusok identitása és liturgikus nyelve
46 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) nyelvű, önálló egyháztartomány alakult, ami nem tartozott többé az esztergomi érsekség vezette magyarországi katolikus hierarchia ellenőrzése alá. Az egyháztartomány magyar ajkú, nagyjából hetvenezer főt számláló egyházközségei szintén román nyelvű liturgiát végeztek. ^ Ez a tény a nemzeti politika és az „asszimilációs harc” lázában égő magyar kormányzat számára nem meglepő módon állandó fenyegetettség-érzést keltett. Nemzeti politika és egyházjog A magyar politika a 19. század utolsó évtizedétől kezdve folyamatosan napirenden tartotta a magyar nyelvű görög katolikus liturgia és a vele együtt tervezett új püspökség ügyét,'elsősorban nemzetpolitikai megfontolásokból. Rátkay László képviselőházi tag* 20 1897. novemberi interpellációjában így fogalmaz: „Kétségtelen, hogy annak meghatározása, hogy valamely felekezet szertartását mily nyelven tartja, tisztán a felekezet belügye. De ha tekintetbe veszszük, hogy a magyar nyelvről van szó, hogy szó van 200.000 magyar lélek ügyéről, hogy a magyar nyelv a magyar állam egyik leghatalmasabb kifejezője, hogy e nyelvkérdés épen azokban a vármegyékben merül fel, melyek nyelv tekintetében nem egészen a mieink: akkor tisztában leszünk azzal, hogy ez nem vallási kérdés csupán, hanem a magyar nyelv és vele a magyar nemzet ügye.”21 Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanabban az évben egy memorandumban kijelenti, hogy a magyar liturgikus nyelv a magyarországi görög katolikusok nemzeti fejlődésének követelménye. Emellett hivatkozik a román nyelv használatára is a román görög katolikus püspökségekben. Mindkét érv rendszeresen felbukkan a magyar politikai diskurzusban a kérdés kapcsán, és ebből, a nemzetpolitika szemszögéből tekintve jogosnak volt mondható a törekvés. Azonban Róma álláspontjának változását komolyan egyik érvtől sem remélhették, így a vita évtizedekig eredménytelenül húzódott el. A Szentszék mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy élő nyelvet nem lehet liturgikus célokra használni, a fő cél pedig ezzel a kikötéssel a szövegépség megóvása. Továbbá a román nyelv kapcsán kifejtették, hogy a román csakis azért lehet liturgikus nyelv, mert már az unió létrejöttekor is az volt. Egy új magyar püspökség alapítása elé Róma ugyan nem gördített volna akadályt, azonban taktikai okokból a Bánffy-kormány (1895-1899) ezt önmagában nem, csak a magyar liturgikus nyelv elismerésével együtt tartotta elfogadhatónak. Vagyis a magyar nyelv istentiszteleteken való terjesztése előnyt élvezett a püspökség megalapításával szemben. Egy új püspökség a nemzeti nyelv hiányában nem tűnt elég erősnek ahhoz, hogy kellő asszimilációs potenciált jelentve magyar térfoglalást eredményezzen. A Bánffy-kormány tartott attól is, hogy az önmagában létrejövő magyar püspökség az azon kívül eső magyarok disszimilációjával járna.22 Salacz, 1974.140-141. p. 20 Rátkay László fiiggetlenségpárti képviselő politikai pályája és ügyvédi praxisa mellett színműírással, valamint népdalszerzéssel is foglalkozott. Felhő Klári c. színműve, Gyere haza Kossuth Lajos c. népdala folytán komoly ismeretségnek és népszerűségnek örvendett. Ld. STORM Albert: Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901. Bp., 1897. 329. p. 21 Képviselőházi Napló. VIII. köt. Bp., 1898. (1897. november. 24.) 22 Salacz, 1974.151-152. p.
