Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai

A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai

77

kibocsátott magyar államadóssági címleteket 1925-ben letétbe kellett helyezni, és a m. kir. állampénztárba szállították őket, úgy, hogy elméletben továbbra is a jegyzőjük tulajdonát képezték.30 A háború alatt, 1914—1918- ban az állam hadikiadásaira kibocsátott hadikölcsönkötvények jegyzőit — köztük az egyházat - az állam igyekezett kárpótolni: elismerve a károsultak igényének erkölcsi jogosságát, az 1928. évi XII. törvénycikk 8.§-ában és az 1928. évi XXXIII. törvénycikk 14. §-a értelmében segélyek formájában folyósított bizonyos összegeket, de ezek kiutalása teljesen esetleges volt, és értéke nem közelítette meg az eredeti befektetett értéket.31 A pénzhiányon birtoktestek, ingatlanok eladásával próbáltak segíteni, a szombathelyi káptalan képviselője külön megjegyezte, hogy a vagyonváltság következtében szétdarabolt birtoktestekből visszamaradt, önmagukban keveset érő parcellákat értékesítették, és részben ebből fektettek be.32 33 34 35

Az 1920-as évek elejének gazdasági depresszióját az 1920-as évek második felében a korona stabilizálása, a szilárd pénzügyi intézményrendszer kialakítása, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a kötött devizagazdálkodás megszüntetése és az 1925 elején bevezetett új vámrendszer következtében gazdasági konjunktúra követte.33 Az állat- és terményárak emelkedtek, így a birtokok is jobban jövedelmeztek.34 Ez felbátorította a káptalanokat gazdaságaik kiadásainak fedezéséhez főleg külföldi hitelek felvételére, valamint néhol a törzstőkéből is - belső, kamatmentes - kölcsön, akkori kifejezéssel élve ún. törzstőke-kölcsön felvételére, arra számítva, hogy virágzó gazdaság mellett hamar refundálják.35 Nem így történt, az 1930-as évek gazdasági világválsága begyűrűzött Magyarországra is, bekövetkezett a gazdasági dekonjunktúra, az értékesítési válság, a terményárak csökkenése.36 A következmény: a káptalanok kisebb-nagyobb mértékű eladósodása.3?

felsorolását lásd: 1942. évi IX. törvénycikk az 1914—1918. évi hadikölcsönök rendezéséről. In: Corpus Juris Hungarici. 1942. évi törvénycikkek. Bp., 1942. 43-49. p.

3° A m. kir. minisztérium 1925. évi 960. számú rendelete. In: Magyarországi Rendeletek Tára, 1925. 32. p.

31 Corpus Juris Hungarici. 1928. évi törvénycikkek. Bp., 1929. 309. p. és 529. p. A kibocsátott hadikölcsön kötvények táblázatos összefoglalását tartalmazza az 1942. évi IX. törvénycikk i.§-a. Corpus Juris Hungarici. 1942. évi törvénycikkek. Bp., 1943.43. p.

32 PL. Cat. D/C 675/1937 ad Cat. D/C 4377/194333 Tomka BÉLA: Gazdasági növekedés és fogyasztás Magyarországon a 20. században. Szakaszok, dinamika és meghatározók. In: Korunk, 2010. 4. sz. 32. p.

34 A búza ára például 1928-ban 30 pengő feletti volt. Vö.: Szőnyi Gyula: A mezőgazda- sági termények, élő állatok és állati termékek áralakulása. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1933. 4. sz. (továbbiakban: Szőnyi, 1933.) 243. p. Szőnyi az International Conference of Agricultural Economists 1933. évi jelentésében a magyar csoport jelentését veszi alapul az adott termékek ára alakulásának bemutatásakor.

35 A kalocsai főszékeskáptalan képviselője az 1936-os tanácskozáson említette, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter - korábban említett - ismételt figyelmeztetései is erre utaltak.

35 Ezek részletezését ld.: Szőnyi, 1933.242-245. p. Ehhez jött hozzá 1933-ban az, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyát belső kölcsönből kívánta fedezni, s az egyházi javadalmasoktól is elvárta ennek megajánlását. Amennyiben nem rendelkeztek köny- nyen tőkésíthető ingó vagyonnal, a kölcsönt hitel útján is lehetett garantálni. Vö.: Ká