Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Zsófia Kata: Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága

Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága

35

Nagyváradon, Kolozsváron, Nagyenyeden, Brassóban, Komáromban és Sárospatakon kerültek kinyomtatásra.41

4. A sárospataki prédikátor és tanár

Látzai József 1808-ban tért vissza szülővárosába, Sárospatakra, ahol az 1828-as haláláig lelkészként és a gyakorlati teológia professzoraként tevékenykedett. 1808. május 22-i beköszönése után prédikátori, június 16-tól kollégiumi professzori állást töltött be. Látzai József az Alsó-Zempléni Református Egyházmegye tanácsnoka is volt.42 *

A Sárospataki Református Kollégium ezekben az években jelentős fejlődésen ment keresztül, mely számos reformintézkedésben megmutatkozott. A Sárospatakkal szomszédos Széphalmot ekkor szervezte Kazinczy Ferenc országos irodalmi központtá, mely szintén hozzájárult a felvilágosult eszmerendszer és új gondolatiság terjesztéséhez. A reformkor szellemiségét jelentősen gazdagította az itt tanult híres pataki diákok munkássága. A vallásos értelem jegyében a descartesi coccejanizmust a német filozófiai és teológiai racionalizmus hatása alatt a pozitív racionalisták fejlesztették tovább Patakon. Céljuk a teológiai gondolkodás önállóságának hangsúlyozása volt, de a természettől adott vallást helyezték előtérbe, az ész és erkölcsiség együttes uralmának érvényesülését hirdették. A teológiai racionalisták a józan okosság és a szentírási kijelentések egyensúlyának megtalálására és annak hangsúlyozására törekedtek (Szentgyörgyi István, Porkoláb István, Pataki János, Szathmári Paksi Dániel, Somossi János, Kálniczky Benedek). Az értelmes hit nevében a racionális filozófiai idealizmus képviselői azt hirdették, hogy a hit értelmes, mert tapasztalati alapon figyelembe veszi az értelmen kívüli világot. A mindenkori filozófiát fel kell tehát használni a hit számára, mert a filozófia értelmessé teszi a hitet (Rozgonyi József, Sipos Pál).« A felvilágosodás korának legnagyobb elméleti kérdéseire, vagyis a filozófia és a teológia, a hit és az ész, a tudás és a kijelentés összeegyeztetésére a korszak teológiai gondolkodásában a cselekvő erkölcs adott választ. Az elvi és elméleti ellentéteket a tett oldja fel, a hit és ész között a harmóniát a jót cselekvő erkölcs teremti meg. A filozófiai és teológiai kérdések helyett a hangsúly a gyakorlatra helyeződik át, képviselői az egyházat a nemzeti és társadalmi felemelkedés fontos eszközének tekintik. Fontosnak tartják a keresztény vallásban a közösségi, a társaságos

4> LÁTZAI Szabó JÓZSEF: A halhatatlanság oszlopa, vagyis némely halotti versek, melyeket pápai professor korában készitett... Vácz, 1807. (Erkölcsi mesés toldalékkal bővített 2. kiadás. Sárospatak, 1813.); UŐ: Énekek. Vácz, 1807. (Új kiadás: Sárospatak, 1813.); Szinnyei, 1900. 613-614. p.

42 DlENES DÉNES - Ugrai JÁNOS: A Sárospataki Református Kollégium története. Sárospatak, 2013. (továbbiakban: Dienes-Ugrai, 2013.) 97. p.; Szombathi János: A’ Sáros-pataki ref. kollégiomnak rövid históriája. Sárospatak, 1827. 51. p.; HEGEDŰS LÁSZLÓ: A’ s.-pataki reform, egyház nevezetesb eseményei és papjainak rövid életrajza. In: Protestáns egyházi és iskolai lapok, 1847. 26. sz. 617-618. p.

« KONCZ SÁNDOR: A filozófiai és a teológiai oktatás 1703-1849 között. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp., 1981. (továbbiakban: KONCZ, 1981.) 122-140. p.; BAJKÓ Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk. A felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1976. (továbbiakban: BajkÓ, 1976.) 35-63- P-