Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban
Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban 23 piacra és a kevés számú magyar nyelvű kiadásra voltak utalva. Igen nagy lehetett tehát a szakadék ebből a szempontból az esetenként lehetőség vagy forráshiány miatt Biblia nélkül maradó vidéki prédikátorok és a tucatnyi Szentírást is összegyűjtő egyházi vezetők között. A vizsgált időszakban az anyanyelvű Bibliák aránya összességében 15% alatt maradt a latin, héber, görög és az élő idegen nyelvűekkel szemben, ami szintén a ritkaságukra figyelmeztet. Csak a 18. század közepétől sűrűsödtek meg a magyar nyelvű kiadások,«0 amelyek a néhány ezres példányszámukkal csökkenthették a korábbi bibliaéhséget. Ennek jeleit láthatjuk a vizitációs előírásokban is: az 1762. évi tiszántúli egyházlátogatási rend szerkesztői elvárták, hogy a lelkésznek legyen magyar, latin, héber, görög Bibliája, de emellett arra intették, hogy Károlyi szövegének felolvasása helyett, „haszontalan magamutogatásból” (a korábbi gyakorlattal szemben) ne rögtönözzön fordítást a textusból, mert az megbotránkoztathatná a gyülekezet azon tagjait, „kiknek a kezekben a Károlyi közönséges fordítása vagyon”.«1 «° Utrecht: 1730, 1737,1747, 1765, 1794; Basel: 1750, 1751, 1764; Debrecen: 1749, 1767, 1789,1799. A magyar Biblia 1000 éve. Biblia Sacra Hungarica. / Megjelenés éve. Online: http://biblia.drk.hu/books/year - 2013. október. Tóth Endre: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperesi egyházlátogatásnak a rendje 1762-ből. Részlet a magyar református egyház igazgatásának történetéből. Debrecen, 1964.18-21. p.
