Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
34 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) erdélyi vallásüggyel kapcsolatos liberális gondolkodás hasonlóságainak vizsgálatánál szinte mindenütt, itt sem tudunk közvetlen hatásra utaló bizonyítékokat felmutatni. Ám Kossuth, Deák és Széchenyi akkoriban kibontakozó, sajtóban is tükröződő erdélyi kultusza, az érvelés és gondolkodásmód hasonlóságai arra utalnak, hogy az erdélyi liberálisok napirenden voltak a magyar politikai fejleményekkel. Ha figyelembe vesszük, hogy mekkora hatással volt alig pár hónappal korábban Magyarországon a vegyes házassági ügyben például Zala vármegye körlevele, akkor nyilvánvaló, hogy tisztán a sajtón keresztül is hathatott az erdélyi vallásügy alakulására.^ Tény az, hogy a magyar testvérhoni vita a levegőben keringett, s nem véletlen, hogy az erdélyi megyék határozatai és országgyűlési követutasításai kisebb vagy nagyobb mértékben tükrözik Magyarország liberális megyéinek határozatait, s talán csak az alkalmazható törvényes szankciók tekintetében van jelentős ingadozás Erdélyben, hisz itt a már idézett törvény olyan középkori szigorral lépett volna fel, amelyet a kortársak többsége anakronisztikusnak tartott. Egyébiránt ami a közvetlen kapcsolat bizonyíthatóságát illeti, pontosan Veszprém megye esete szemlélteti, hogyan terjedt szájról-szájra a hír a Zalában történtekről még mielőtt hivatalos átirat érkezett volna. Ugyanezt feltételezhetjük Erdély megyéiről is, annál is inkább, hogy Szatmárban is Veszprémhez hasonlóan zajlottak a dolgok. 45 A Kolozs megyei rendek királyhoz intézett feliratát ugyanazon liberális retorika szerint építették fel, mint az elébb részletesen bemutatott F.S. alsó-fehéri szónok beszédét, vagy a küküllői Haller Lajos, ám a politikai retorika mellett itt már sokkal komolyabb jogászi teljesítményre is sor került. így egy egész sor approbatális, kompilatális és novelláris cikkelyt soroltak fel álláspontjuk mellett, mint olyat, ami megnyugtatta őket, hogy Erdélyben reverzális nem fordulhat elő. Mi nem ismertetjük most itt ezeket, a túlságos részletezés elkerülése végett. Ám ki kell emelnünk, hogy a Kolozs megyei feliratban jelenik meg először az az érv, amely ellen a püspök is intenzíven védekezik, miszerint az áldás megtagadásának bevezetése olyan in minoribus újításnak számít, amelyet az Approbatae Constitutiones csak a patrónusok és magisztrátusok beleegyezésével engedélyez, és amelynek elmulasztása nóta infidelitatis-t von maga után.44 45 46 A felirat szerint akkor zavarta meg kettős merénylettel az „ellenséges kéz” a közrendet, amikor országgyűlés összehívását várták a királytól, „s indult elrabolni töllünk annyi vér áldozatokkal vásárlóit vallás szabadság s egyenlőség drága gyümölcsét, s azon egyedüli dicsőségünket, mire paránnyiságunkban büszkén tekinthetünk a világ történet év könyveiben”, s pont akkor, amikor „testvérileg egyesülve közös erővel indulánk eszközölni a haza közjavát, s ki pótolni viharos századok naponként nyomasztott mulasztásait.” A Kolozs megyei rendek hármas sérelmet láttak az egyház intézkedéseiben: x. Aki egy társadalom tagjaként a többiekkel egyesült, annak alá kell vetnie magát a társadalom törvényeinek. A katolikus papság, amely nemcsak az állampolgári jogokban és védelemben, hanem sok jóté44 Uo. 63-79. p45 Uo. 67. p. 46 Vő. Approbatae Constitutiones. 1.1.3. MTT. Erdélyi törvények, 1900. 10-12. p. Megjegyzendő, hogy csak az „in articulis fidei” reformálásra mondotta ki a törvénycikk az hűtlenségért járó teljes vagyonvesztést, a fej megválthatósága mellett.
