Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban

14

Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014)

tak, Marosvásárhely, Kolozsvár) javára tett ajándékozás vagy hagyatékozás alkalmából készült.

A meglehetősen mostoha dokumentáltság ellenére mit mondhatunk a lelkészek Bibliával való ellátottságáról? Összesen 153 Biblia szerepel a jegyzékeken, az összes tétel 3,6%-a. Emellett meg kell jegyezni, hogy nagyszámú kommentárt és segédkönyvet (lexikonokat, szótárakat, exegetikai elméleti munkákat) is feljegyeztek az összeírok. A kommentárok mellett a perikópák és a postillák is nagyszámú bibliai szöveget tartalmaztak, három-négy ilyen kötettel már elboldogulhattak a prédikátorok a gyülekezetekben.

Milyen nyelven olvashatták a Szentírást a kora újkori lelkészek? Erre is választ találunk a forrásokban. A nyelvi megoszlást vizsgálva (a többnyelvű kiadásokat külön is felvéve) azt tapasztaljuk, hogy természetes módon a részben vagy egészében latin nyelvű Bibliából volt a legtöbb a parókiákon, összesen 53 tétel. Emellett 31 görög, 29 héber és egy szír nyelvű Szentirást találtam. 20 magyar nyelvű Újszövetségre, teljes Szentírásra vagy részfordításra bukkantam. Az élő idegen nyelvűek között 5 angol, 4 német, 2 francia Bibliát örökítettek meg. Ezen kívül találunk még 4 poliglott kiadást is. További 4 esetben annyira kevés adatot közöltek az összeírok („Biblia” vagy „Testamentom”), hogy lehetetlen megállapítani a mű nyelvét. Vagyis háromból egy latin, minden ötödik görög vagy héber nyelvű volt, s hét-nyolc Bibliára mindössze egyetlen magyar Szentírás jutott.

Mennyire voltak abban az időben „modemek” a lelkészek bibliái? A kiadások azonosítása a legtöbb esetben szinte lehetetlen. A leírók megelégedtek a „Testamentum Latinum” vagy a „Biblia Hebraica Leusdenis” megjegyzésekkel, hiszen a lajstromozás célja nem a mai szabványoknak megfelelő katalogizálás volt, hanem általában az, hogy egy adott számú könyvből visszakereshető legyen a kötet. Ehhez pedig elegendő volt a gerincen olvasható felirat lemásolása, tollba mondása, vagy a cím egy részének kivonatolása. Feltűnő ugyanakkor többek között Erasmus Újszövetségének, Sebastian Münster héber Bibliájának és a fontos többnyelvű kiadások (A Walton-féle Londoni-, és a Párizsi Poliglott) hiánya. Elképzelhető, hogy ezek is jelen voltak, mindössze a rövidített leírásokban nem jelölték őket.

Ahogyan látni fogjuk, a jegyzékeken feltűnnek a 16-17. századi biblia- filológia kiváló darabjai (Santes Pagninus, Benedictus Arias Montanus, Robertus Stephanus, Immanuel Tremellius, Junius Franciscus, Theodore de Béze, az idősebb Johannes Buxtorf, Johannes Leusden, Stephanus Curcellaeus munkái) és a reformáció szellemében fogant különböző nemzeti nyelvű fordítások (Károlyi Gáspár és társai, valamint Johannes Piscator műve) is.

Az egyes gyűjtemények jellemzői

A Bibliák bemutatása mellett fontosnak tartom a hozzájuk kapcsolódó adatok ismertetését, mivel pótolhatatlan részletekkel szolgálnak a prédikátori könyvtárak történetéhez, a kötetek bekerüléséhez és olykor használatához is.

Időrendben haladva a legkorábban Károlyi Gáspár (1530^-1591) abaúji esperes hagyatékában találkozunk a Szentírással. A Vizsolyi Biblia fordítója kassai könyveinek egy részét felesége, Szőts Anna örökölte. Szőts