Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tamás Zoltán: Lehettek-e a therapeuták a keresztények?
6 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) Még feltűnőbb a therapeuták pünkösdi extatikus tánca és a pünkösdi csoda (ApCsel. 2. fej.) közötti hasonlóság. A pünkösdi csoda újszövetségi története szerint Jézus feltámadása után megígérte a tizenkét apostolnak, hogy meg fogják kapni a prófétai Szentlélek adományát. Néhány nap múlva, pünkösdkor, a Szentlélek lángnyelvek formájában leszállt rájuk, és így kharizmát nyertek többek között arra is, hogy a jeruzsálemi zarándokok mindegyikének saját nyelvén tudják elmondani a keresztény tanítást. Az ószövetségi szemlélet szerint a prófétai Szentlélek - többek között - extatikus tánc révén hívható le,28 ebben számos ókeresztény közösség is hitt (pl. a montanisták). Philón leírása alapján a pünkösdi vacsora végeztével a therapeuták váltakozó karéneket énekeltek, majd hajnalig kartánccal ünnepeltek. 2 *9 Amennyiben a therapeuták keresztények voltak, ez a szertartás utalhat az apostoli csoda hitére, amely esemény - a hagyomány szerint - Alexandriai Philón jelen művének megírása előtt legfeljebb egy nemzedékkel történt, vagy esetleg utalhat az újszövetségi hagyomány genezisére, de ez utóbbit jelen sorok írója nem tartja valószínűnek. Visszatérve arra, hogy Alexandriai Philón erőteljesen hangsúlyozza azt, hogy a bor hiányzott a therapeuták pünkösdi étkezéséből. A bor hiányát magyarázhatja a pünkösdi csoda hagyománya: ugyanis az Apostolok Cselekedetei szerint a tizenkét apostolt néhányan a jeruzsálemi hallgatóságukból „megvádolták” azzal, hogy a „nyelvek adományát” a Szentlélek helyett a részegség idézte elő.3° Esetleg ez ellen a „vád” ellen tiltakozva tartózkodtak a therapeuták a bor fogyasztásától a pünkösdi étkezés során, amennyiben keresztények voltak. A therapeuták utóélete Az egyiptomi közösség életmódja - akár keresztény volt, akár nem - esetleg hathatott a kialakuló ókeresztény vallási közösségekre és a későbbi ortodoxia bizonyos áramlataira. Az enkratiták31 (a görög enkrateia szó magyarul „mértékletességet” jelent, ahogy a klasszikus görög filozófiai tradíció használta, az ókeresztény terminológia már „önmegtartóztatást” értett alatta) lehetséges, hogy a therápeutáktól vették át a vasárnapi kenyértöréssel azonosuló eukharisztia bor helyett vízzel való ünneplését (innen az enkratiták latin neve: aquariani, „víz-pártiak”). A therapeuták philóni leírásából ismerős az enkratita gyakorlatban - ezen túl - a bor általános megvetése, a szüzesség, a szegénység és a vegetarianizmus. Az anakhoréta szerzetesség32 a negyedik században megjelenő új keresztény életforma, a szerzetesség korai formája, melyben még a szerzetesek nem tömörültek kolostorokba, hanem magányos életmódot folytattak, 28 íSám. 10,5-6. 28 De vita contemplativa. 83-89. fej. 3° ApCsel. 2,13. Lásd a kérdéshez még: Vermes Géza: Jézus változó arcai. Ford. Sárközy Mátyás. Bp., 2001. 140., 152-154. p. 3> Vő.: Sfameni Gasparro, Giulia: Enkrateia e antropologia. Le motivazioni protologiche della continenza e della virginitá nel cristianesimo dei primi secoli e nello gnosticismo. Roma, 1984. 32 Vö.: Regnault, LUCIEN: így éltek a 4. századi egyiptomi szerzetesek. Ford. Bódogh- Szabó Pál. Bp., 2004.I
