Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Nagy Tamás: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944
Recenziók 141 világháború előestéjén is. A zsidóság vagyoni felülreprezentáltságának ténye sokakban azt a benyomást keltette, hogy a kapitalizmus alapvetően zsidó jelenség. Lényegesen jobban éltek Magyarországon, mint bármelyik másik társadalmi osztály, sőt Európában is kimagasló vagyonnal rendelkeztek. A könyv azonban világos képet mutat arról, hogy nem mutatható ki szoros összefüggés a vagyoni helyzet és az antiszemitizmus erősödésének mértéke között. Inkább a társadalmi szerep lehetett az, ami az előítéleteket felkorbácsolta. A faji alapú szociálpolitika létrejötte és növekedése, a különböző keresztény pártok, majd később antiszemita mozgalmak születése és megerősödése folyamatosan végigkísérte a zsidóság mindennapjait a 19. század közepétől egészen a 20. század közepéig. Volt, ahol szervezett csoport formájában, volt, ahol csak magánemberi véleményként, volt, ahol konkrét párt alakult. Az 1917-es választójogi törvény vitája volt az, ami először veti fel a „zsidókérdést”, sőt központi témáig nőtte ki magát. Nemcsak a sajtó, hanem később a közélet is elkezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel. A faji alapú szociálpolitika kezdetei fejezet ezekkel az okokkal, következményekkel, összefüggésekkel foglalkozik. A harmadik nagyobb egység a zsidóellenes törvényjavaslatokat taglalja, kitekintve a liberális jogelvek szisztematikus elvesztésére. Ungváry Krisztián kitér a numerus clausus európai elhelyezésére, a történelmi előzményeire. A szerző megállapítja, hogy az antiszemitizmus nem felülről, hanem egy alulról induló folyamat része volt, és az egyetemeken is komoly támogatottságot kapott. Ez komoly feszültséget szült a társadalmi rétegek, a fiatalság, a diákok, a tanári kar és mind más csoport között is. Mindezek a megmozdulások, tiltakozások, tüntetések azt bizonyították, hogy komoly tömegigény húzódott meg a faji törvénykezés mögött. A továbbiakban az 1920-as választások eredményeit olvashatjuk, ami világosan megmutatja a képviselők társadalmi összetételének megváltozását. A Horthy-rendszer időszakában gombamód szaporodtak a magyar „önvédelmet hirdető”, kifejezetten szélsőséges politikai szervezetek. 1918 telén létrejön az Ébredő Magyarok Egyesülete, 1919 júliusában a Kettőskereszt Vérszövetség (KKV), valamint az Etelközi Szövetség, ami a KKV 1923-as feloszlása után Magyarország legnagyobb szélsőjobboldali mozgalma lett. Fontos programpontok voltak ezeknél a pártoknál a Trianon elleni harc vagy a keresztény magyar társadalom nemzeti összefogása. Ezek a titkos, féltitkos paramilitáris szervezetek a rendszer ezen időszakában egyre komolyabb befolyással rendelkeztek a helyi és országos ügyekben. Az Etelközi Szövetség tagjai közül olyan személyiségek is kikerültek, mint Gömbös Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy Ekchardt Tibor. A szerző az elkövetkező oldalakban tovább boncolja a zsidókat érintő jogi intézkedéseket, törvényeket a vagyonadóztatás körüli rendelkezéseket, valamint megjelenik a bürokratikus antiszemitizmus is, ami a jogszabályok olyan szintű, kiskapuk általi kijátszását jelentette, amivel a zsidókat nem engedték bizonyos jogok (pl.: iparűző jogosítványok megvásárlása) megszerzéséhez. Ebben az időszakban egyre jobban elterjedt a zsidó vallásúak közalkalmazotti pozíciókból való kirúgása, valamint a zsidó kereskedők diszkriminációja. Egyedül a Bethlen-kormány időszakában szorult háttérbe a szélsőjobboldali különítmények és csoportok működése, népszerűsége.
