Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - BESZÁMOLÓ - Sági György: Tusor Péter akadémiai doktori disszertációjának nyilvános védése
126 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) tagja. Kezdetektől részt vett az ugyancsak Erdő bíboros kezdeményezésére megalakult PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport munkájában, mely végül 2012. július í-től az MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport néven végzi munkáját Tusor Péter vezetése alatt. Jelen akadémiai disszertációjának - mint annak címe is mutatja - a magyar katolikus konfesszionalizáció jeles jezsuita alakjának a magyar egyházi hierarchia élére történő emelkedésének hátterét és körülményeit kívánta a tudomány nyilvánossága elé tárni, annak egyházpolitikai és politikai vonulatát egyaránt felvázolni. Sarkalatos helyet foglal el tézisei között a protestánsból katolikussá lett Pázmány Péter jezsuita volta, a szerzetes viszonyulása rendjéhez, s viszont a rend - és rendtársai - vele szemben tanúsított magatartása. Kiemelt pontja a disszertációnak, ahol a kutató beazonosítja a jezsuita szerzetespap esztergomi kinevezésének legfontosabb magyar támogatóját. Ugyancsak említésre méltó momentuma Tusor Péter megírt munkájának Pázmány Jézus Társaság-beli voltának a szerepe, s az ebből adódó bonyodalmak és nehézségek alapos és részletes bemutatása, az, hogy miként kerülhetett ilyen háttérrel, sok akadály ellenére mégis Pázmány a király utáni, a nádor melletti legmagasabb közjogi méltóságra a Magyar Királyságban. A részletező eredmények messze meghaladják a korábbi, háromszáz évre visszanyúló kutatások szintjét. Kritikai alapossággal tárul elénk, hogy milyen procedúrákon kellett végighaladnia - beleértve Szomaszka noviciátusi kitérőjét, s a jezsuiták javadalmakhoz jutását gátoló ekkor hatályos világi törvényeket - ahhoz, hogy V. Pál pápa végül az esztergomi érsekség élére kinevezhesse, mely pozícióból adódóan Magyarország koronázó főpapjává lehetett, s így a II. Mátyás király utáni Habsburg-örökösödési kérdésben is fontos szerep juthatott számára. A tézisek között ugyancsak jelentős helyet foglal el a magyar jezsuita és a nagyhatalmú bécsi püspök, a Titkos Tanács elnöke, Melchior Kiesi bíboros patrónus-kliens kapcsolatának vizsgálata: a végül majd megbukott osztrák főpap politikai „játszmája” a korabeli nagypolitikában, s annak mikropolitikai vonatkozása. Erdő Péter bíboros - Pázmány prímás-érseki székének jelenlegi betöltője - ez alkalommal mint az értekezés opponense részletesen mondta el állásfoglalását Tusor Péter munkájáról, neves egyházjogászként világítva meg, hogy az általa is az Akadémia doktora címre alkalmasnak tartott kutató kánonjogilag is pontos érvelésekkel tárgyalta az érseki szék betöltésének jogi vonulatát. Péter Katalin professzorasszony a szakmai alaposság mellett kiemelte a mű egyes részeinek különösen olvasmányos jellegét, mely véleményt osztva Török József professzor is elmondta, hogy az Akadémia doktora címre jelölt Tusor Péter munkájában hosszú évek kutatómunkája nyert formát, s két előtte felszólaló opponens-társához hasonlóan ő is támogatásáról biztosította a jelöltet. Hargittay Emil, az irodalomtudományok kandidátusa, a PPKE BTK egyetemi tanára, a felállt bírálóbizottság egyik tagja, mint Pázmány-kutató szólt hozzá Tusor Péter akadémiai doktori értekezésének Orosz István elnök által megnyitott vitájához, a jelenlegi Pázmány-kutatás szemszögéből tekintve át a jelölt által feltárt információkat. Végezetül Orosz professzor, bizottsági elnök visszatérve a Klesl-Pázmány-féle patrónus-kliens kapcsolatra, ezen korábbi történelmi időszakokban használatos terminus technicusoknak az ő esetükben való Tusor Péter általi alkalmazásának módjára kérdezett rá,
