Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Kovács-Veres Tamás Gergely: A sajóvárkonyi plébánia anyakönyvi forrásai (1695. augusztus 18.-1937. május 4.)

A sajóvárkonvi plébánia anyakönyvi forrásai

79

megkeresztelve, a plébános elfoglaltsága miatt, Nagy István és Vas Erzsébet lánya. Bolyok.”

Nemcsak plébánosok, néha más egyházi személyek is vezették az anyakönyvet: „1724. január 25. Rjeverendus] p[ater] Alexius Madiz franciscanus baptizavit” (74. p.) - „Tisztelendő Madiz Elek ferences atya megkereszteltem” vagy „1726. január 23. RJeverendus] p[ater] Adalbertus Gallovics franciscanus baptizavit” (81. p.) - „Tisztelendő Gallovics Béla ferences atya megkereszteltem,” illetve „1729. január 2. [...] p[ater] Dániel Sivecz minorita gvardianus Agrien[sis].” (94. p.) - „Sivecz Dániel minorita atya egri gvardián.” A gvardián tisztséget megtaláljuk a ferenceseknél, a kapucinusoknál és a minoritáknál is, ő volt a kolostor főnöke, elöljárója, és tisztségét három évig töltötte be.

A keresztelési bejegyzések után közvetlenül az elhunytakra vonatkozó beírásokat olvashatjuk az alábbi bevezetővel: „Nomina defunctorum a reparatae salutis anno 1716. in hunc librum insertorum.” (149. p.) - „Az elhunyt személyek nevei, melyeket az üdvösség helyreállításának 1716. évétől ebbe a könyvbe bejegyeztek.” 1716. április 17-vel indulnak és 1731. december 10-vel zárulnak a rájuk vonatkozó adatok. (149-161. p.) Az eltemetett személyek kora változó, a csecsemőktől egészen az aggastyánokig: „1719. március 5. Sepfelivi] Stephanum Antal

Várkonyiensem, s[anc]t[iss]imis poeniftentijae et extremae unctfionis] s[a]cr[a]m[en]tis munitu[m], An[n]or[um] circitfer] 120.” (150. p.) - „Eltemettem a várkonyi Antal Istvánt, a legszentebb bűnbánat és az utolsó kenet szentségével megerősítve. 120 év körüli.”

E részbe ékelődik be (1717. május 19-e és október 23-a között) egy plébános általi megjegyzés, melyben egy hívő egyházát támogatta: „Pro loco sepulturae in eccle[si]a Bollykiensi exteriori assignavit 7 f[lorenos] ung[aricales] apud suum affinem Matthaeum Bali quae pecunia e conversa pro casula in Bollyok facta noviter” (149. p.) - „A temetkezési helyért a bolyoki egyház külső részén letett 7 magyar forintot, a sógora, Báli Máténál, aki viszont nemrég a pénzből Bolyokon miseruhát készíttetett.”

A Bolyki család tagjait nem mindig a templomkertben (coemeterium - cinterem) temették el, hanem a família birtokában lévő kápolnában. Ennek építési idejét nem ismerjük, utóéletét azonban annál inkább. Az Árpádkorban is létező, Mindenszentek tiszteletére felszentelt egyház a 18. században annyira tönkrement, hogy lebontották. A hívek az építőanyag egy részének felhasználásával a Bolyki család nyolcszög alakú kápolnáját bővítették ki a ma is álló bolyoki templommá. A kápolna megmaradt ötszögű része napjainkban is látható a templom keleti végén. Mindezt megörökíti számunkra a következő: „1719. március 28. Sepelivi in eccle[si]ae Bollykiensis sacello Helenam Utasi d[omi]ni Pauli Bolyky consortem s[anc]t[iss]imis poeniftentijae et euch[a]ri[sti]ae sacramentis munitam. Annorfum] 17.” (151. p.) - „Eltemettem a bolyoki egyházban található magánkápolnába Utasi Helénát, Bolyky Pál úr feleségét, a legszentebb bűnbánattal és az oltáriszéntséggel megerősítve. 17 éves [volt].”

Tragikus esetekkel találkozunk a következő években: „1721. január 30. Sep[elivi] infantes gemellos 2da die post baptismum defunctos: Joannem et Catharina[m] Andreae Énekes.” (152. p.) - „A keresztelést követő második napon eltemettem az elhunyt ikreket: Jánost és Katalint, [akik] Énekes