Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Kovács-Veres Tamás Gergely: A sajóvárkonyi plébánia anyakönyvi forrásai (1695. augusztus 18.-1937. május 4.)

A sajóvárkonvi plébánia anyakönyvi forrásai

71

következően a reformáció sem itt nem tudott gyökeret verni, sem pedig a később Várkonyhoz kapcsolódó filiákban. Tehát Várkony, Bolyok és Ózd községek a katolikus vallás kis szigeteiként emelkedtek ki a környező protestantizmus tengeréből.

A középkorban önálló plébániák működtek Bolyokon, Ózdon és Várkonyon, de a török korban nyilvánvalóvá vált, hogy nem állnak meg a lábukon. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy pontosan mikor lettek a várkonyi egyház fíliái. Egy korábbi feldolgozás szerint Ózd már 1597-ben Várkony irányítása alá került, Bolyok pedig 1623-ban vált leányegyházává.11 Az 1597. esztendőből ismerünk egy, a dézsmaszedők részére kiállított nyugtát, melyet a várkonyi plébános adott ki gabonajárandóságának átvételét követően: „Én Melhior Somogi parochus varkoniensis attam az en kezem roasat ez tisztelet[es] uraimnak hogi ennekem igazan meghattak az sedecima parst ugi mint abafaluabol es osdrol az ugi mint crucis 3 ma[nipulos] verő 6 en is attam levelemet es pecetes levelemen kezem vonását m.p. Blasius l[itte]r[a]tus.”12 * * Igaz, hogy Somogyi Menyhért nem tüntette fel az évszámot a kiadott menedéken, ám az az 1597-es tizedjegyzékhez van csatolva. A nyugtát a dézsmás segédje, Balázs deák is aláírta, aki a gabonatized adminisztrációjában vett részt. Ebben az évben a bor dézsmálását is ő, valamint az egri Szabó Tamás és Erdeli György végezte. A plébános az írás szerint tizenhatod részt kapott, 1 gelima és 21 kéve mennyiségben (1,02 mázsa).^

A következő levél már mindhárom települést megemlíti: „Ego Johannes Dosay pastor eccl[esi]ae Varkonien[sis] cum filialibus Bobok Adafalva11 et Ózd percepi octavam partem ab egregiis dominis Thoma Katona Francisco Ventei et Andrea Zakani una cum Stephano Szőke decimatoribus suae majestatis frug[um] auth[umnalis] g[e]l[imas] 2 man[ipulus] 1 denfaros] 8 de quibus eosdem dominos decimatores quietos reddo, in cujus rei testimonium dedi quietantiam sigillo proprio confirmatam. Dat[um] ex Vadna Anno 1620 die aug[u]st 23. Idem qui supra.” - „Én, Dosay János a várkonyi egyház pásztora, Bolyok, Abafalva

11 A dátumokat az Ózdi Kohászati Üzemek történetében olvashatjuk, ahol a fejezet írója

— Sárközi Zoltán -Borovszky Samunak, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban lévő kéziratos feljegyzéseire hivatkozik. Borovszky pedig minden bizonnyal a dézsmajegyzékekhez csatolt nyugták adataiból indult ki az évszámok

meghatározásakor. Ld. Sárközi, 1980. 30. p.

12 Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL. BAZmLt.), XV-32. (= Mikrofilmgyűjtemény. Dézsmajegyzékek.) 1597. év 369. tek.

‘3 Gelima = más néven kalangya vág)' kepe, amely általában 15-60 kévéből állt. A 16. században vidékünkön a 30 kévés fajtája dívott. De mint az a dézsmajegyzékekből kiderült, 1601 és 1609 között áttértek a 32 kévét tartalmazó gelimára. 1609-ben 40- nel, 1616-ban 32-vel, 1619-ben 30-cal, 1620-1621-ben 40-nel, 1622-ben pedig 30-cal tették egyenértékűvé azt. Ha a vidékünkön elterjedt gelimával számolunk, amely 30 kévét tartalmazott, kévénként 2 kg-os cséplési súlyt kalkulálva, akkor egy gelima 60 kg szemes gabonát ad. Ld.: 16. századi dézsmajegyzékek. Borsod, Heves, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyék. Szerk.: N. Kiss István. Bp., i960, (továbbiakban: N.Kiss, i960.) 9. p.

** Helyesen Abafalva, másnéven Kisvárkony.