Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése. A felsőpapság és a radikális alsópapság értelmezése - az erdélyi egyházmegye tükrében
30 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) egybeesett az uralkodók érdekével is.) Ezzel magyarázható, hogy a zsinatnak ezt a formáját a Római Szentszék a 19. században nem engedélyezte.^ Attól függetlenül, hogy az engedélyezése kérdésesnek minősült, a korabeli egyházjogi összegzések a formai szabályait folyamatosan rögzítették.19 20 Szeredy József egyházjogi összegzése szerint a nemzeti zsinat egy ország, nemzet összes püspökének ugyanazon ország, nemzet patriarchája, prímásának vagy első érsekének elnöklete alatt, a közös egyházügyek feletti tanácskozás és határozathozatal végett történt összegyülekezését jelenti.21 „Meghivatnak ezen zsinatra az ország vagy nemzet valamennyi főpásztorai, s ezen felül még a káptalanok, az apátok, prépostok s a szerzetes-rendek főnökei.” A meghívottak, hacsak előrehaladott kor, betegség vagy más fontos ok nem forog fönn, személyesen kötelesek megjelenni, a meg nem jelenés esetére magokat meghatalmazottjaik által képviseltetik. „Határozó szavakkal bírnak az érsekek, püspökök, káptalani helyettesek, és a püspökéhez hasonló joghatósággal bíró praelátusok. A többieknek, valamint a meghívatni szokott kitűnőbb hit- vagy kánonjogtudósoknak (theologi canonistae) csak tanácskozó szavuk van.” A tanácskozás tárgyát hitágazati és fegyelmi ügyek képezik. „Hitágazati ügyekkel csak annyiban foglalkozik, amennyiben az egyes hitczikkelyeket a kath[olikus] egyház alaptételei szerint kifejti és ismétli. Oly fegyelmi szabályokat azonban, melyek az egész egyházra vonatkoznak, milyenek pl. a böjt, vagy coelibatus ügye stb. a zsinat meg nem változtathat.” A meghozott határozatokat kihirdetés előtt az apostoli Szentszékhez kell felterjeszteni, aki a megerősítést a Congregatio Concilii meghallgatása után adja. A megerősített és kihirdetett határozatok az egész ország vagy nemzet egyházterületére kötelezőek.22 A magyar nemzeti zsinatok összehívására a fenti összegzés értelmében is az esztergomi hercegprímás volt jogosult. 1822-ben ennek nem volt formai akadálya, viszont 1848-ban komoly értelmezési problémát jelentett, hogy a széküresedés pillanatában ki az, aki összehívhatja, a tárgyalandó 19 Forster János véleménye szerint „erősen középkori ízű s akkor is élte virágkorát, amikor minden egyházi és világi ügyet szerettek összekeverni.” Forster János: A püspökmegyei zsinat. Gyulafehérvár, 1907. 3. p. 20 Még ha a nemzeti zsinatokat nem is nézte jó szemmel Róma, a 19. század első felében az adott politikai széttagoltsági keretben a Pápai Állam egyetlen igazán jelentős védelmezői csak a Habsburg uralkodók voltak, akikkel szemben a pápák nem voltak olyan helyzetben, hogy a püspökök védelmében felléphessenek. Ezért el kellett fogadnia Rómának, hogy az osztrák monarchia sajátos megoldásokat választ, a klerikális elit képzését Rómából Bécsbe helyezi át, a zsinatok összehívását a pápai engedély helyett a császári akarathoz köti, megtartja a placetumot stb. Vö. Lakatos Andor: Zsinatok az újkori Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyében. Előadás háttéranyaga. Kalocsa, 2012. november 15. Online: Kalocsia Főegyházmegyei Levéltár: http://archivum.asztrik.hu (2013. november.) (továbbiakban: Lakatos, 2012.) 21 Amelyen „határozó szavakkal bírnak az érsekek, püspökök, káptalani helyettesek, és a püspökéhez hasonló joghatósággal bíró praelátusok. A többieknek, valamint a meghívatni szokott kitűnőbb hit- vagy kánonjogtudósoknak (theologi canonistae) csak tanácskozó szavuk van.” A tanácskozás tárgyát hitágazati és fegyelmi ügyek képezik. 22 Szeredy, 1883.258. § 648. p.
