Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése. A felsőpapság és a radikális alsópapság értelmezése - az erdélyi egyházmegye tükrében

28

Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014)

egyházban a papi hatalom teljességét birtokló püspökök rendelkeznek csak törvényhozó joggal. A megyéspüspök a rábízott egyházmegyében egyedüli törvényhozó, azokban az ügyekben, amelyek nincsenek a pápának, vagy az egyetemes zsinatnak fenntartva. Az 1545-ben kezdődő trienti zsinattól az 1869-es I. vatikáni zsinatig eltelt nagyon hosszú időszak alatt a trienti zsinaton megfogalmazott határozatok adtak jogalapot a különböző részzsinatok tartására. A trienti zsinat III. ülésszakán (1562. január 18 - 1563. december 4) előírták, hogy az érsekek 2-3 évente tartsanak tartományi zsinatot, illetve a megyéspüspökök évente tartsanak egyházmegyei zsinatokat is.12 * 14

E két zsinat-típus közül pápai megerősítés nélkül is hatályba léptethetőek az egyházmegyei zsinaton hozott határozatok. Az egyházmegyei zsinat megtartása egyházjogilag több feltétel együttes meglétét igényli. „Megyei zsinat (synodus diocesana) az, melyen a püspök [vagy ennek különös megbízása folytán közhelyettese, széküresedés esetén pedig a káptalani helyettes], a megyebeli papsággal a megyét illető fegyelmi és főleg lelkipásztori ügyekre nézve tanácskozik.”« (A hivatalos megnevezésben nem a „concilium”, hanem a „synodus” fogalom szerepel, az egyházmegyei zsinat ugyanis nem törvényhozó, hanem csak tanácskozási szerv, amelynek tagjai nem püspökök, csak az elnökletét látja el az egyházmegyékben egyedül törvényhozó joggal rendelkező megyéspüspök.) A megyei zsinatot a megyéspüspök hívja egybe, a „világi hatalom beleegyezésének kikérése nélkül”, kitűzve annak időpontját, helyszínét. (Ez az egyházjogi szabály viszont éppen a 19. században nem érvényesülhetett, a katolikus egyház államvallás jellege miatt a királyi beleegyezésre is szükség volt.) Az egyházmegyei zsinat rendesen három napig tart. (De a püspök belátása szerint ezen időt megrövidítheti, vagy ha a körülmények úgy kívánják, meg is hosszabbíthatja.) „ A zsinaton egyedül a püspök törvényhozó és bíró, az összes papság csak véleményező és tanácsadó, nem pedig határozó szavazattal bír.”« A megyei zsinat feladata: „ a megyei zsinatot megelőző tartományi zsinat végzéseit, a római pápa rendeletéit, a római congregatiók határozatait kihirdetni és foganatosítani; a megye szükségleteihez képest új törvényeket hozni, a régi, a jelen körülményekre nem alkalmazható törvényeket módosítani vagy végképp

(869), I., II., III., IV. lateráni (1123, 1139, 1179, 1215), I. lyoni (1245), II. lyoni (1274), viennei (1311), konstanzi (1414), bázeli (1431), V. lateráni (1512), trienti (1545), I. vatikáni (1869), II. vatikáni (1962). Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. München, 1975. 73-74. p.

12 Marton JÓZSEF: Keresztény újkor. Marosvásárhely, 2006. 84. p.

« Szeredy JÓZSEF: Egyházjog. Különös tekintettel a Magyar Szent Korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti és protestáns egyházakra. I. Pécs, 1883. (továbbiakban: Szeredy, 1883.) 258. §. 653-659. p.

14 „A püspök ennélfogva nem köteles a többség véleményét követni, maga saját nevében hozza és hirdeti ki a határozatokat. Azért ámbár a püspök a zsinaton egybegyűlt papsághoz a határozatok felolvasása után ezen szavakat intézi: placet-ne vobis? Mire a papság piacettel szokott felelni, e felelet nem úgy tekintendő, mint a zsinat részérőli hozzájárulás vagy megerősítés; hanem ez által az Isten, püspök és társak előtt ünnepélyesen megígérik, hogy ezen határozatokat pontosan megtartandják.” Szeredy, 1883. 258. § 653-659. p.