Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése. A felsőpapság és a radikális alsópapság értelmezése - az erdélyi egyházmegye tükrében
Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése 27 új helyzetben a megyéspüspökök ugyan tudatában voltak az egyházmegyei zsinatok szükségességének, viszont nemzeti zsinatot már nem mertek tervezni. Gyakorlatilag papi gyűlésekkel, püspöki körlevelekkel hidalták át azt az űrt, amit egy nemzeti zsinat tölthetett volna be az egyházmegyék életében. A megtartott püspöki konferenciákkal is igyekeztek pótolni a zsinatokat, viszont ezek nem minősültek törvényhozó fórumnak.* 9 Figyelembe véve, hogy az 1822-es nemzeti zsinati dokumentumok a jozefinizmus hatása alatt kerültek megfogalmazásra, az 1849-es nemzeti zsinat túl radikális változásokat tervezett, a 19. század első felét meghatározó reális törekvések felszínre kerülése a leginkább az 1848-as tervezetekben fogható meg. Az elmaradt nemzeti zsinatra történő előkészületek sorra kerülhettek, így még, ha nem is érték el céljukat, s nem került sor egy egységes Statuta kidolgozására, az előkészítő munkálatok a magyarországi egyházmegyék problémáira és megoldás-javaslataira rávilágíthatnak. A nemzeti zsinati tervben a legtovább azok az egyházmegyék mentek el, amelyek megtartották az egyházmegyei zsinatot, s annak határozatait a nemzeti zsinatot előkészítő bizottságoknak beküldték, vagy a határozatok egy részét alkalmazták. Az alapfelvetés az elmaradó nemzeti zsinat miatt az, hogy a nemzeti zsinat tervének megfogalmazódása után a felsőpapság és a radikális alsópapság értelmezésében a készülő javaslatoknak már egyházmegyei zsinati szinten igyekeztek érvényt szerezni, vagy mindenki a nemzeti zsinat törvényeit akarta csak előkészíteni? Ebből a szempontból az erdélyi egyházmegye megtartott zsinatának elemzése rávilágíthat arra, hogy milyen szempontok határolták be a nemzeti zsinat előkészítését, s ezek közül melyek válthattak meghatározóvá.10 A 19. században folyamatosan jelentkező igény a nemzeti zsinatra, illetve az egyetlen, egyházjogilag is nemzeti zsinatnak nevezhető 1822-es zsinat határozatainak állandó visszaköszönése a században tartott magyar zsinati, vagy zsinat-jellegű tárgyalásokban, szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy miért jelentkezett ennyire hangsúlyosan 1848-ban a nemzeti zsinat terve. Ennek megértésében első lépésként a különböző típusú zsinatok lehetőségeit szükséges megvizsgálni. A katolikus egyházban a zsinat időlegesen működő egyházkormányzati szerv. Ennek legjelentősebb változata az egyetemes zsinat („synodus oikumeniké”). A katolikus egyház értelmezésében az egyetemes zsinat a világegyház püspökeinek ünnepélyes gyülekezése, amely a pápa vezetésével és kívánságára gyűl össze, hogy az egyházat érintő ügyekben tanácskozzon, és törvényeket hozzon. Ezekből összesen 21-et tart számon a katolikus egyház.11 A zsinatokon hozott törvények egyházjogi alapja, hogy a katolikus hizlalván a testet, és a testi érzékeknek tömjénez, a lelket azonban megöli.” Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, Protocollum 1849,1277/1849. 9 Balogh Margit: Vannak-e még fehér foltok az egyháztörténetírásban? In: A 20. század egyház- és társadalomtörténetének metszéspontjai. Tanulmányok a pécsi egyházmegye 20. századi történetéből. Szerk.: Bánkuti Gábor - Varga Szabolcs - Vértesi Lázár. Pécs, 2012. (továbbiakban: Balogh, 2012.) 21. p. 10 A megtartott erdélyi zsinatok kutatása része az OTKA NK 83799 projektnek. 11 Niceai (325), I. konstantinápolyi (381), efezusi (431), kalkedoni (451), II. konstantinápolyi (553), III. konstantinápolyi (680), niceai (787), IV. konstantinápolyi
