Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi katolikus valláspolitika rendszere (1761-1774)

20

Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014)

büntessék azokat, akik közülük nem akarnak áttérni, Borié államtanácsos kijelentette, hogy ez az eljárás ellenkezik az ország alkotmányával és az okos kormányzás alapelveivel egyaránt. Őfelsége nem akarja a felekezeteket jogaikban háborgatni. Az áttérés ne erőszak, hanem belső meggyőződés eredménye legyen.8?

A rászoruló szegényebbek számára a kiosztható anyagi segélyek rendelkeztek különös vonzerővel. Ilyenekre báró Bornemissza már 1767 nyarán utalt egy Halmágyi Istvánnal folytatott beszélgetése során. A kincstartó azon reménységének adott hangot, hogy a Portugál Alapból a neokonvertiták anyagi megsegítéséről is gondoskodnak majd.?0 Végül nem ez a terv valósult meg, hanem az 1768-ban prímási és magánadományokból létrejött kolozsvári Konvertiták Háza példáját általánosította a központi államhatalom 1774 és 1777 között, amikor a polgári és egyházi hatóságok és testületek, valamint a római katolikus papság missziója már hálóként átszőtte Erdélyt, és ez a háló a római katolikus egyház számára sok olyan embert kifogott, akik szegénység, aggság, betegség és más testi vagy lelki fogyatkozás miatt vagy nagyravágyásból a katolizálással akartak sorsukon javítani.?1 A konvertitajáradék elrendelését II. József 1773-as erdélyi útja is siettette. A társuralkodó-trónörökös végső jelentésében, a vallásügyi részben rendkívül negatívan nyilatkozott az erdélyi missziósügyről:

„Véleményem szerint különösen az úgynevezett misszionáriusok a vallás számára sokkal inkább hátrányosak, mint hasznosak. Azok az utasítások, melyekkel büszkélkednek, leginkább világi okokból születtek, és sokszor csak a visszaélésekkel, ígérgetésekkel és fenyegetőzéssel foglalatoskodnak, mint ahogy magam is láttam egy falut, ahol az újonnan megtértek a szemem láttára mondták meg a misszionáriusnak, hogy hitehagyottak lesznek, és a másik hitre visszatérnek, mert nem tartattak be azok az ígéretek, melyeket nekik a misszionárius tett.”?2

A misszionáriusoknak az 1767-es uralkodói szándékra alapozott ígéreteit valóra váltandó 1774. július 2-án Mária Terézia 3000 rénes forintot rendelt évenként kiutalványoztatni az erdélyi kamarai pénztárból szegény konvertiták és katolikus kamarai hivatalnokok gyermekei közt az év június 22-től kezdve. A fundus convertitorum ügyeit kezdettől fogva az egyházügyi bizottság végezte, melynek felállítását a november 10-i 89 * 91 92

89 Ember, 1936. 335. p. Borié vótuma egyértelmű hivatkozás egy a magyarországi megyéspüspökök számára kiadott 1753-as direktívára. Ld. Magyarország történeti kronológiája. Főszerk.: Benda Kálmán. II. köt. 1526-1848. Bp., 1989. (3. kiad.) 1753. év.

Halmágyi-naplók, 1906. 313. p.

91 Jakab Elek: A r. kath. hittéritési alap (fundus convertitarum) rendeltetése és története. In: Keresztyén Magvető, 1883. 2. sz. 99-113. p. (továbbiakban: Jakab, 1883.) 99-100. p.

92 Cálátoria impáratului Iosif al Illea in Transilvania la 1773 / Die Reise Kaiser Josephs II. durch Siebenbürgen im Jahre 1773. Bd. I. Ed.: Bozac, Ileana - Pavel, Teodor. Cluj- Napoca, 2006. 758. p. Megjegyzendő, hogy II. József kritikája elsősorban nem a misszionáriusok személyének, hanem hamis missziói gyakorlatuknak szólt.