Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi katolikus valláspolitika rendszere (1761-1774)
18 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) építkezés 1772-ben fejeződött be. Bizonyos építkezésekbe csak a kincstár segítségével és hozzájárulásával lehetett belefogni. Amikor 1771 augusztusának végén báró Bajtay beterjesztette a besztercei minorita és a brassói jezsuita templomok építési terveit, az Államtanács azzal a rendelkezéssel továbbította az ügyet az Udvari Kamara akkori elnökének, Hatzfeld grófnak, hogy a Kincstartóság (Thesaurariatus) segítségével vizsgáltassa ki, tényleg okvetlenül szükségesek-e ezek az építkezések, „és hogy tényleg fennállnak-e ezek az kötelezettségek”. A templomépítésnél némely esetben az államhatalom már a szász helyeken élő katolikusok segítségével is számolhatott. Szerdahelyen például Martin Reder királybíró 1769. március 5-én ingyen egy telket ajánlott föl templomépítés céljár a. 74 Nem valószínű ugyanakkor, hogy végül sort kellett ejteni erre az adományozásra, mivel Szerdahelyen egy romos állapotban lévő, visszaszerzett középkori templomot építettek újjá, részben megőrizve a gótikus formákat, részben barokk elemekkel egészítve ki ezeket.75 Amikor 1771 legelején a püspök fölküldte a templom, a plébánia- és az iskolaépületek terveit és költségvetéseit, az Államtanács ezeket az iratokat a levéltárba tétette.73 74 75 76 1767-től az államhatalom célul tűzte ki az erdélyi missziók számának megnövelését.77 Az uralkodói szándék mindenképpen vonatkozott a mozgó missziókra, melyeket az erdélyi római katolikus püspöknek, báró Bajtaynak 1768-tól kezdve Mária Terézia rendelete alapján a német és a cseh örökös tartományok mintájára Erdélyben is be kellett vezetnie. A püspöknek ezen kívül egyetemes joghatóságot kellett a térítők részére biztosítania „ad casus necessitatis”.78 79 Ez azt jelentette, hogy a misszionáriusoknak szükséges esetben a térítő munka mellett joguk volt a szentségek kiszolgáltatására és istentiszteletek rendes megtartására. Ez az intézkedés főleg olyan területeken volt fontos, ahol a plébánosok jövedelmeikből nem tudtak káplánt (segédpapot) tartani. A szegénység következménye az volt, hogy egy ilyen plébános megbetegedése esetén a misékkel együtt a teljes lelkigondozás is megszűnt, mivel egy másik lelki gondozó nem tudott úgy segítségül jönni, hogy saját híveit el ne hanyagolta volna.79 Karintiában térítőpapoknak a legjobb („auferbäulichsten”) szerzeteseket alkalmazták, és négyük számára úgynevezett missziósházakat 73 „und wenn allenfalls die dießfallige Schuldigkeit obliege” - HHStA. StRP. 3173/1771 Baron Bajtay dátumozás nélküli irata cirk. szept. 12. 74 MNL. OL. F 53. (= Gubernium Transylvanicum. Commissio in publico-ecclesiasticis.) 3535- köt. Commission in Publico-ecclesiasticis. Ülésjegyzőkönyvek, 33/1769. május 9. 75 „ex ruderibus Domus Vetustae Ad formam ex Veteri et nova mixtam constructae”. — MNL. OL. F 53. 3535. köt. Commission in Publico-ecclesiasticis. Ülésjegyzőkönyvek, 137/1770. december 18. 76 HHStA. StRP. 137/1771 Br Baitay irata 77 HHStA. StRP. 559/1767 (Stupan) (Curr.) az Erdélyi Kancellária két, febr. 20-i és febr. 27-i jegyzőkönyve erdélyi vallási ügyekben cirk. márc. 17. (exp. ápr. 16.). Resolution auf das Protocollum vom 20. Febr. 1767 Ad 11. ”8 MlSKOLCZY, 1914. 63. p. 79 Österreichisches Staatarchiv (továbbiakban: ÖStA.) Alter Cultus 29 21/22 aNr 16 21 ex Februario 1761 Innenösterreich 7r.
