Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi katolikus valláspolitika rendszere (1761-1774)
12 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) vizsgálni, és gondoskodni kell róla, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. 3.) Az uralkodói döntés elrendelte az unitáriusoknak a hivatalokból való kizárását. 4.) A püspök terjesszen elő részletesebb tervezetet a missziósügy rendezésére.« Hivataltörténetileg ennek a rezolúciónak a valamikori katolikus javakra és a hivatalokra vonatkozó része tekinthető a titkos püspöki különvélemények intézménye elrendelésének. A misszió és iskola összekapcsolására példa az anabaptista missziót 1764. november 11-től végző Delpini (vagy Delphini) páter 1765 elején tett jelentése a missziót akadályozó tényezőkről. Delphini javaslatai nyomán az Államtanácsban született uralkodói döntés témánk szempontjából a következő rendelkezéseket tartalmazta: 1.) Alvincen egy katolikus iskolamestert kell alkalmazni. Ez az iskolaépítés 1765 folyamán meg is valósult 400, majd ezt kiegészítve 326 forintos költséggel. Az 1765 áprilisától alkalmazott iskolamester havi tíz forintos illetményt kapott, ami a tanítók esetében a megfelelő megélhetéshez meghatározott 75 forint éves jövedelemhez képest jó fizetésnek mondhatod6 5.) A két anabaptista prédikátor, Joseph Kohr és Martin Roth tudtára kell adni, hogy áttérésük esetén korábbi fizetésüket élvezhetik.4? Ez utóbbi anyagiasán gyakorlatias kiegészítés egyébként azonosíthatóan Blümegen hatására került a döntésbe, aki egyébként a vallási kegydíjak gyakorlata alapján emlékezhetett hasonló kedvezményekre. Erre a javaslatra utalt Hadik is korábban látott 1767. november 7-i előterjesztésében, melyért Kaunitztól akkor és ott oly kemény kioktatást kapott. Delphini 1765. február 22-i előterjesztése nyomán az imaházat elvették az újrakeresztelőktől és a katolikusok kizárólagos használatára adták át, és számos anabaptista könyvet elkoboztak. Ez utóbbira Delphini különös hangsúlyt helyezett, mert a föntebb említett három szász helyen ezen könyvek segítségével tudtak téríteni. Delphini kérésére sor került az igyekvőbb („eifriger”) lelkipásztor („Minister”) kiiktatására, aki a közösséget valójában vezette. Joseph Kohrt a püspök kérésére Kornis Gábor el is fogatta, és mint a királyi paranccsal ellenszegülőt átadta az egyházi felsőbbségnek. Bajtay a volt főigazgatót végül Kolozsvárra küldte és az ottani rektor felügyeletére bíztad8 A hivatalos jelentés szerint 1766-ban az anabaptisták nagy része megtért, rangelső papjuk, Roth Márton a 45 46 47 engedte meg, amelyekben a fiscus regius nem minősült privilegiatusnak. Borié szerint ez a kincstárra nézve káros, mivel a kamarai levéltárak nincsenek rendben. A kancelláriától az ügyben felvilágosítást kell kérni. Idézi: Ember, 1983. 1282.; 1297- 1298. p. Hivatkozással: HHStA. StRA. 3333/1762. 45 Ember, 1936. 335. p.; Miskolczy István: Bajtay J. Antal. Bp., 1914. (továbbiakban: Miskolczy, 1914.) 53-54. p. Vö. 10. sz. jegyz.-ben idézetteket. 46 HHStA. StRP. 733/1765 Theophilius Delphini páter, Jézus-társasági misszionárius február 22-i előterjesztése, cirk.: márc. 25. (exp. Ápr. 1.) Resolution Puncto lmo. 47 Klima, Helmut: Das Verhalten der Wiener Regierung unter Maria Theresia gegen die siebenbürgischen Wiedertäufer und Herrenhuter. Ein Beitrag zur theresianischen Religionspolitik. In: Südost-Forschungen, Jahrgang 1942.119-136. p. (továbbiakban: KLIMA, 1942.) 130. p. Hivatkozással: HHStA. StRA. 733/1765. 4® Miskolczy, 1914.57. p.; Klima, 1942.128. p.
