Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - RECENZIÓK - Kasuba Judit (ism.): Die Ansiedlung der Deutschen in Ungarn
Recenziók 169 kezdeményeztek. Csak nemrég kezdődött meg az eddig mindkét oldalról elhanyagolt, háttérbe szorított betelepítési politika mélyreható kutatása. A következő tanulmány Hans Dieter Petritsch munkája, amely a Habsburg állam szerepét mutatja be a betelepítések folyamatában VI. (III.) Károlytól Mária Teréziáig. A szöveg I. Lipót császár 1689-ben kiadott betelepítési pátensével kezdődik, majd külön pontokba szedve ismerteti a betelepülőknek nyújtott kedvezményeket. Először a Habsburgok magyarországi betelepítés politikáját vizsgálja meg, majd röviden bemutatja az Erdélybe történő áttelepülések folyamatát is kronologikusan haladva. A Habsburgok betelepítési politikája I. Lipót pátensével kezdődött meg, és az utolsó német bevándorlás II. Ferdinánd alatt ért végett. A szerző bemutatja a nagy bevándorlási hullámokat, illetve hogy ezeket az állam milyen rendeletekkel, intézményekkel igyekezett megszervezni és kontrollálni. Különösen nagy hangsúlyt kap a Bánát területe mint önálló közigazgatási egység, mely a betelepítések célállomása volt. Megismerheti az olvasó, hogy a Habsburg uralkodóknak milyen nehézségekkel, költségekkel kellett megbirkózniuk a betelepítéseknél, illetve hogyan próbálták a betelepítéseket népszerűsíteni a nép körében, milyen szerepet kapott a katolikus és az evangélikus vallás az Erdélybe történő áttelepítéseknél. Az eddig ismert tények mellett új adatokkal is szolgál a tanulmány olvasói számára, mindezt német nyelvű szakirodalomra támaszkodva. Fata Márta írása a magyarországi bevándorlások okait vizsgálja meg II. József uralkodása végéig, ezzel folytatva az előző tanulmány gondolat- menetét. Továbbá felveti azt a kérdést, hogy a migráció modernizációs tényező-e. Hangsúlyozza, hogy ezt a kérdéskört sem a magyar, sem a német historiográfiában nem kutatták intenzíven. Fata is az állami betelepítés politikai okait és céljait vizsgálja meg kritikusan, amely a 18. századi betelepítések tényleges irányítója volt. Először ismerteti a „Raabisierung” fogalmát és folyamatát, amely Franz Anton von Raab udvari tanácsos tervezete volt, és az államnak nagyobb jövedelmet hozott. Ezen felül hatására létrejött a Cseh Királyságon belüli migráció, vagyis a parasztok parcellákba való költözése, amely a mezőgazdasági termelékenység intenzivitását eredményezte, és egyben modernizáló lépés is volt. A helyzet ezzel ellentétben a Magyar Királyságban és Galíciában másként alakult. Itt az uralkodó a betelepülő németekkel akarta fellendíteni az agrárszektort. Ugyanakkor az országon belüli áttelepülések is jelen maradtak kisebb mértékben. Fata számadatokkal közli a betelepítések mértékét és megállapítja, hogy ennek következménye az ország intenzívebb tulajdonba vétele volt. Egyaránt támaszkodik magyar és német nyelvű szakirodalomra, továbbá a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és az Österreichisches Staatsarchiv forrásait használja fel. A következő tanulmányban Kurucz György a 18. századi magyar mezőgazdasággal és a betelepítésekkel foglalkozó ismereteinket tekinti át a magyar kutatások jelenlegi állapota alapján. A németek betelepítése mellett ír a szerbekéről is, mely az állam részéről politikai és stratégiai okokból történt. Továbbá a Magyar Királyság északi részeiről délre települő szlovákokról, illetve kisszámú francia, olasz és spanyol bevándorlókról is. Akárcsak Petritsch, ő is megemlíti, hogy a német betelepülők között voltak bűnözők, rabok és prostituáltak is, akiket a Bánát területére telepített le a Habsburg állam. A betelepítéseket követően rátér a Magyar Királyság me-
