Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az esztergom-szentistváni prépostság második vizitációja
16 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) 1407. december 19-i ígérvénye. Ebben az uralkodó vállalta, hogy 1409. január i-jétől rendben át fogja adni az érseknek, illetve utódainak a királyi jövedelmekből neki járó részt.92 A másik erre utaló jel, hogy 1408. szeptember t-jén egyrészt a Zólyom, Liptó, Turóc és Árva, másrészt a Komárom megye területén élő nemeseknek és birtokosoknak parancsolta meg az uralkodó, hogy engedjék meg az érsek embereinek a bor- és gabonatized beszedését.93 * * Ä helyzet normalizálódására utaló jelekkel azonban már 1406 júliusában is találkozni, amikor László, az esztergomi Szent László Egyház plébánosa vállalta, hogy megfizeti a minden kántorböjtkor esedékes, de 1403 óta nem fizetett cenzust az esztergomi őrkanonoknak.94 A harmadik közvetett jele a változásnak, hogy 1407 novemberében« már Kanizsai János várnagy állt az esztergomi vár és megye élén.96 97 A fenti adatokból látható, hogy lassan állt helyre a király és az érsek közötti bizalom, és Kanizsai csak fokozatosan nyerte vissza elkobzott javait: először az érsekség székhelyét és birtokait 1407 második felében, az azokból szedett jövedelmeket 1408 folyamán, míg a királyi kincstárból járó jövedelmeit legkésőbb 1409. január í-jével kapta vissza a királytól. A közel fél évtizedes világi irányításnak, úgy, hogy ráadásul a várat ostromolták is, minden bizonnyal megvoltak a következményei. Erre utalhat az 1397. évinek nevezett székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv, amelyben a kanonokok a következőképpen emlékeztek vissza a vonatkozó időszakra: „...egyházuk sokszor szenvedett el erőszakos foglalást és pusztítást, különösen akkor, amikor Stibor erdélyi vajda kezelte az esztergomi várat, mivel akkor egy éjjel feltörték a sekrestyét és rengeteg egyházi dolgot és privilégiumot elraboltak” („tempore, quo magnificus Stiborius wajvoda Transilvaniae castrum Strigoniense tenuit, quia tunc sacristia in nocte fuit confracta et multae res ecclesiasticae et privilegia ablata”).« Az előbb felsorolt adatok fényében tehát, ha valamikor szükség volt az esztergomi egyházak, az egyházmegye és az érseki tartomány állapotának rendezésére, vizsgálatára és rendbehozatalára (ne feledjük László címeit: „visitator, corrector et reformator”), akkor arra alkalmasabb időpontot keresve sem találhatnánk, mint az 1408-as esztendőt. Összefoglalóan tehát a következőket mondhatjuk: a történeti helyzet, azaz az érsekség visszakerülése az érsek birtokába, az 1408/1409-ben felbukkanó egyházlátogatók, valamint a jelen tanulmányban elemzett vizitá- ció mind arra mutatnak, hogy a kérdéses forrás 1408-ban keletkezett. Mindez egybevág azzal a fentebbi állításommal, amely szerint az őrkano- noki javadalmat legkésőbb 1411 elején betöltötték. * * * A lezajlott vizitáció során nem tudjuk, hogy hány kérdésre kellett megfelelniük társaskáptalan tagjainak, de a válaszokból 19-et megőrzött a papírlap. 92 ZsO. II. 5849. sz. 43 ZsO. II. 6312-6313. sz. 54 ZsO. II. 4848. sz. « ZsO. II. 5922. sz. (1408.1. 25.), személyére ld.: Engel, 1996.1.126. p. 96 Az esztergomi érsek egyúttal a megye örökös ispánja is volt. ENGEL, 1996.1.126. p. 97 KOLLÁNYl, 1901. 80. p.
