Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században 99 (Slowensky Spolok), és 1832-ben alapították a teológusok a Homiletikai Szlovák Társaságot és a Csehszlovák Könyvtárat (Spolocnosf homiletická slowenská, Knihowna cesko-slowenská).134 A diáktársaságok betiltása után a szlovák társaságot a 40-es években megújították, de jelentősége már lényegesen visszaesett, és hamarosan meg is szűnt. A Magyar Társaságot 1828-ban alapították. A társaság, valamint a könyvtár létrehozásában a legnagyobb szerepet kétségtelenül a társaság első elnöke, a filozófus, s későbbi rektor, Greguss Mihály játszotta. A társaság célja a magyar nyelven való művelődés, a magyar nyelv megismerése és a magyar irodalmi művek olvasása, ill. alkotása volt.135 Greguss után csakis a magyar nyelv tanára lehetett az elnök. A megtiltás után, 1837-ben a társaság megszűnt, de mint magántársaság továbbra is működött, és 1839- ben újította meg hivatalosan a működését. A következő években dinamikus fejlődésnek indult. 1838-ban saját évkönyvet adott ki, a Jácintot. A társaság tagjai a 40-es években a reformmozgalommal rokonszenveztek és a Habsburg-ellenes ellenzékkel tartottak kapcsolatot. A harmadik az 1842-ben megalapított Német Társaság (Deutscher Verein) volt.136 Annak ellenére, hogy a kollégiumban még mindig használták a német nyelvet, és eléggé sok német tanult az iskolában, a társaság nem volt széles körben támogatott, és csak a német nyelv és irodalom terjesztésére korlátozódott. Az evangélikus egyházkerületi kollégium (amely magában foglalta az alapiskolát, a gimnáziumot és a főiskola első két évfolyamát) és három gimnázium mellett a vármegyében még néhány tucat elemi népiskola működött. A legnagyobb számúak a katolikus iskolák voltak, a század közepén 94 ilyen iskola működött a vármegye területén. A szabad királyi városokban háromosztályos népiskolák, valamint egyosztályos (Kisszeben), kétosz- tályos (Bártfa) és háromosztályos (Eperjes) leányiskolák működtek. Vidéken csak Nagysárosban működött egy háromosztályos és Sóváron egy kétosztályos iskola. Rajtuk kívül a vármegye területén 86 római katolikus egyosztályos falusi elemi iskola létezett.137 A városi evangélikus iskolák, ideértve a leányiskolákat is, Kisszebenben és Bártfán működtek, vidéken csak egyosztályos evangélikus iskolák voltak, tizenegy gyülekezetben.138 Jelentős változások az összes iskolaügy fejlődésében a 19. század második felében következtek be. Az oktatás erőszakos megszakítása és további más problémák következtében az 1848/49-es forradalom idején az iskolákban kaszárnyákat és tábori kórházakat rendeztek be. A következő Bach-féle abszolutizmus korszaka „normalizálódása” új problémákat hozott, amikor az állam az iskolarendszer unifikálására törekedett az egész Monarchiában. Leo Thun miniszter iskolai politikája egy sor problémát okozott az addig autonóm felekezeti iskoláknak, és az ő „Organisation‘34 5a Presov, EKP, c. 371: Pamétník Spolecnosti homiletické slowenské v Presowé 1832. ‘35 Sa Presov, EKP, c. 722: Az Eperjesi Magyar Társaság jegyzőkönyve 1840 - 1844. «6 Sa Presov, EKP, c. 129: Gesetztafel des im Jahre 1842 am Eperieser Collegio entstandenen Deutschen Vereins. ‘3? Schematismus Venerabilis Cleri Dioecesis Cassoviensis 1855, s. 167-171. ‘38 Hörk, J.: Sáros-zempléni esperesség, 307-383.1.
