Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
12 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) nemzedékhez tartozó és keresztény politikusként is tevékeny Széchenyi ehhez anyagi hátteret biztosított, miközben őt a keresztény politizálás és társadalmi jelenlét más, a korabeli katolikus politikai tradícióhoz jobban kötődő lehetőségei foglalkoztatták. A kétféle törekvés ideiglenesen összefonódott, és ez az 1931 és 1935 közötti időszakban a Korunk Szava mozgalmas, kísérletező, katolikus avantgardjának új hangját eredményezte. A Széchenyitől 1935-ben részben személyi, részben azonban politikai okok miatt elszakadó szerkesztőgárda (Balla, Aradi) újabb folyóiratokat alapított: a Vigíliát, valamint a Gömbös Gyula mellett állást foglaló Új Kort. A pápai társadalmi tanítás harmincas évekbeli magyarországi adaptációja Prohászka Ottokár» nyomdokain indult útjára. „Foszladozó, bomla- dozó régi társadalom. íme, ez a társadalmi kérdés” - idéz tőle a szociológus Kovrig Béla a Korunk Szava Prohászka-emlékszámában 1932 őszén. Prohászka a magyar katolikus szociális gondolkodás számára mindig is megkerülhetetlen vonatkoztatási- és kiindulópont volt, ám a Korunk Szavában a rá való hivatkozás a szociográfiai realizmus elvárásával gazdagította a székesfehérvári püspök eszméiből táplálkozó, katolikus, szociális gondolatot. Kovrig szerint a társadalmi reform első lépése a reális helyzet- felmérés, amelyet szociálpolitikai célkitűzések megfogalmazása, majd a kettő összhangjának megteremtése követ. Realitás és teoretikus célkitűzések összehangolásának alapja lehet a Quadragesimo Annoban megfogalmazott társadalmi tanítás, amennyiben megmutatja, hogy milyen irányban haladható meg a régi - a karitászra épülő - szociális gondoskodás. Kovrig, aki ennek az útkeresésnek később egész kötetet szentelt'!6 és bizonyos mértékig saját szociálpolitikusi pályáját is ennek a feladatnak a megvalósításaként fogta fel, e helyütt csupán a nemzeti szociálpolitikai irányelvek kidolgozásának sürgetését említi, amely a korporativ szervezetek életre hívásában nyerhetne „modern” formát. A Prohászkára való hivatkozás szinte magától értetődik egy szociális elkötelezettségű katolikus orgánum számára. Annál újszerűbb viszont Szekfű Gyulának, a kortárs történetírónak és gondolkodónak példaképként való szerepeltetése.37 Szekfű Gyula történelemfelfogását a társadalmi tanításban konzervatív reformprogram lehetőségét felismerő, katolikus újságírás Szekfű katolicizmusa miatt fogadta rokonszenwel.38 A jelenkor válságának katolikus módon történő megközelítésében a reformok mellett érvelő katolikus írók olyan szellemi közösséget tételeztek fel Szekfű és önmaguk között, amely az alakulófélben levő katolikus társadalomtudományos gondolkodás egyik sajátosságára hívja fel a figyelmet. A válságot ugyanis sosem csupán magyar kérdésként fogták fel, hanem a kor és a világ * * * * ld.: TRENCSÉNYI BALÁZS: A történelem rémülete. In: A szabadság értelme — az értelem szabadsága, filozófiai és eszmetörténeti tanulmányok. Szerk.: Dénes Iván Zoltán. Bp., 2004. 299-324. p. :i5 Kovrig Béla: Prohászka társadalom-szemlélete. In: Korunk Szava, 1932. X. 15.11-13. P- Vö. Kovrig Béla: Szociálpolitika. Bp., 1936. :i7 GR. SZÉCHENYI György: Szekfű Gyula védelmében. In: Kor-unk Szava, 1931. XII. 1. 3. p. :,s Ld.: HATOS PÁL: Szekfű katolicizmusa. In: Múltunk, 2010. 1. sz. 232-257. p.
