Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - RECENZIÓK - Beke Péter: Tusor Péter (szerk.): Magyarország és a Római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére
124 Egyháztörténet! Szemle XIV/4 (2013) Tusor Péter a firenzei Magalotti-levéltárban érdekes levelezésre bukkant a 17. század elejéről. Lorenzo Magalotti kuriális bíboros iratai között Pázmány Péter két levelét is megtalálta, és ezek érdekessége, hogy a címzett és a válaszadó nem más, mint Melchior Kiesi bíboros és bécsi püspök. A levelezés témája általában a magyarországi katonai tevékenységek, illetve a Bethlennel való béketárgyalások, amelyeket Kiesi természetesen helytelenített. A levelezés érdekes adalékot ad Pázmány személyiségével kapcsolatban: bár annak a II. Ferdinándnak a bizalmi embere, aki Kleslt Rómába száműzte, az esztergomi érsek mégis nagy tisztelettel levelezett bukott patrónusával. A szerző tanulmányával bizonyítani igyekszik a Vatikánon kívüli itáliai gyűjtemények jelentőségét a magyar történettudomány számára. Tóth Tamás publikációjának témája a Collegium Germanicum et Hungaricum archívuma. A Kollégiumot 1552-ben alapították és a jezsuiták vezették. Célja magyarországi és német papnövendékek továbbképzése annak érdekében, hogy a katolicizmust megfelelően képviselhessék hazájukban. Az archívum magyar vonatkozásai közül kiemelendő, hogy a magyar katolikus egyházi hierarchia tagjai között sokan a Kollégium növendékei voltak, például a Pázmányt követő esztergomi érsekek.2 Karlinszky Balázs a 20. század két jelentős magyar vonatkozású vatikáni kutatóútjáról emlékezik meg írásában. Az első és a második kutatóút igen érdekes különbségeket mutatnak. Az első kutatóút anyagi hátterét Hornig Károly veszprémi püspök biztosította, aki az 1910-es években a legnagyobb bevételekkel rendelkező főpap volt Magyarországon. Az ő megbízásából utazhatott Rómába Lukcsics József és Pallay Miklós plébános, akik korukban komoly szaktekintélyeknek számítottak. Munkájuk gyümölcse lett a korlátozott példányban megjelent, ugyanakkor kiváló és alapos történeti munka, a Monumenta Romana Episcopatus Vespremiensis. A második kutatóút az 1980-as években azonban rengeteg korláttal kellett, hogy szembenézzen. Ennek ellenére Horváth József vörösberényi plébános és Körmendy József felsőörsi prépost munkássága méltó a megemlékezésre, még ha kutatásaik mostohább sorsra is jutottak, mint az első kutatóút eredményei. Gárdonyi Máté a Veszprémi Egyházmegyei Levéltárban bukkant rá Csiszárik Vilmos püspök hagyatékára. A szerző bemutatja a püspök életpályáját, kiemelve jelentőségét az Apostoli Szentszékkel folytatott diplomáciai kapcsolatokat illetően. Csiszárik az Osztrák-Magyar Monaréhia vatikáni követségének volt kánonjogi tanácsosa, a háború végét követően pedig a Magyar Királyi Külügyminisztériumban töltötte ugyanezt a pozíciót. A hagyaték bepillantást enged az Apostoli Szentszék és Magyarország közti fontosabb diplomáciai ügyekbe a 20. század elején: az epeijesi püspökség betöltése, a főkegyúri jog kérdése, a tábori püspök személye, az esztergomi érseki szék betöltése, és a trianoni béke miatt megcsonkult egyházmegyék irányítása. Tóth Krisztina és Tusor Péter közös tanulmányában a Vatikáni Titkos Levéltár legutóbbi megnyitásának a magyar egyháztörténet szempontjából való fontosságát emeli ki. A szerzők röviden ismertetik a nyitások 2 Lósy Imre (1637-1642), Lippay György (1642-1666), Szelepchény György (1666- 1685).
