Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - RECENZIÓK - Beke Péter: Tusor Péter (szerk.): Magyarország és a Római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére
Recenziók 123 török háborúról és a cseh „eretnekségről” szólnak, de a szerző a Horvátország és Dalmácia térségére vonatkozó brévékre koncentrált. A pápa, mint kiderült, a török elleni védekezést nem csak pénzzel támogatta, hanem jelentős mennyiségű gabonával és hadianyaggal is. Egy, a szerző által említett esetben olyan komoly visszaélésekre került sor a szállítmányokat illetően, hogy VII. Kelemennek két küldöttét is a térségbe kellett rendelnie. A segítség persze nem csak anyagi, hanem lelki természetű is lehetett: a Frangepánok és katonáik, valamint Kiissza lakosai búcsút nyertek (bizonyos feltételek mellett), amiért nem tudtak elzarándokolni az Örök Városba. Fazekas István az 1554-es püspöki kinevezések pápai megerősítését választotta tanulmánya témájának. A vatikáni levéltári anyagot azonban a szerző nem találta elegendőnek, ezért a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, illetve a Finanz- und Hofkammerarchiv iratait használta fel kutatásához. A szerző által említett eset igazán különleges: 1554-ben 10 főpapi szék üresedett meg Magyarországon, és a helyzetet nehezítette az I. Ferdinánd magyar király által kinevezett új főpapok török terjeszkedés miatt előállott rossz anyagi helyzete. A pápai megerősítés akadálya lehetett volna a király és a pápa - Fráter György meggyilkolása miatt kialakult - kedvezőtlen viszonya, valamint az, hogy a püspökök későn folyamodtak anyagi helyzetük miatt a kúriához. III. Gyula pápa végül megerősítette a kinevezéseket, sőt engedményeket is tett a püspököknek: a megerősítésért a pápai kamarának járó összegek egy részét elengedte, más részét pedig Győr várának megerősítésére kellett fordítaniuk. Molnár Antal a Raguzai Köztársaság kora újkori történetének magyar vonatkozásairól ír tanulmányában. A magyar egyháztörténet szempontjából a témának a katolikus missziók szempontjából van jelentősége: a Belgrádban és Temesvárott működő raguzai kereskedők ugyanis papokat és szerzeteseket hívtak a térségbe a Balkán és a Török Hódoltság népességének lelki gondozása céljából. A raguzai érseknek a Hitteijesztési Kongregáció és az Inkvizíció felé küldött jelentései kiemelnek egy Tommasso Nadali nevű személyt, aki meglehetősen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a balkáni térségben. Nadali végrendeletében egy szeminárium alapítását is tervezte, azonban ez nem valósult meg. Az Oszmán Birodalom területén azonban nem csak az iszlám teijedése jelenthetett problémát: a Balkánon szolgálatot teljesítő klerikusoknak meg kellett küzdeniük a protestáns prédikátorokkal is. A Kruppa Tamás által vizsgált és publikált forrás Náprági Demeter erdélyi püspök emlékirata 1601-ből, amely a Vatikáni Titkos Levéltárban, a Fondo Borgheseben található. Az apológia tulajdonképpen egy válasz volt a II. Rudolf császár udvarába érkező erdélyi követek által írásban terjesztett, a püspököt vádakkal illető emlékiratra. Az erdélyi követek ugyanis Miksa főherceg fejedelmi kinevezéséért az erdélyi püspök menesztését, a protestánsok vallásszabadságát és az erdélyiek teljes reprezentációját követelték az udvarban és a hadseregben. A Náprági ellen felhozott vádakat konkrétan nem ismerjük, de emlékirata alapján két fő vádat fogalmaztak meg ellene: az egyik Báthori Zsigmond visszatérésének támogatása, a másik a protestánsok elleni kemény fellépése volt. A püspök pontokba foglalta válaszait, kiemelve a felhozott vádak alaptalanságát.
