Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Tóth Krisztina: The Papacy and the Local Churches (16th-20th centuries)
112 Egyháztörténet! Szemle XIV/4 (2013) Ebbe az általános képbe illeszkedett Esther Jiménez előadása, aki egy rövid történeti felvezetőt követően az 1622-ben alapított Propaganda Fide kongregáció első misszionáriusairól beszélt. E dikasztérium felállítása előtt a Szentszék a spanyol nuncius véleményét is kikérte arra vonatkozóan, hogy mennyire lenne kedvező a fogadtatása a politikai hatalmak részéről, s csak a pozitív választ követően került sor a megalapítására. Az újonnan alapított kúriai szerv elsődleges gondja volt az előadó szerint a missziók megfelelő pénzügyi finanszírozása. Ezt több csatornán keresztül sikerült megoldani. Egyrészt a spanyol uralkodó testvére, Ferdinánd bíboros infáns részesítette politikai és pénzügyi támogatásban, másrészt a bíborosok felajánlották gyűrűiket, amelyek 500 arany scudót értek. Jiménez azt is kifejtette, hogy a királyi főkegyúri jog sem csak joghatósági kérdés volt, hanem elsősorban az evangelizáció finanszírozásával függött össze, tekintve, hogy a 16. század elején a pápa nem volt abban a helyzetben, hogy pénzügyileg támogassa az amerikai missziókat. A Propaganda másik nehézsége az volt, hogy az uralkodó - élve főkegyúri jogával - akadályozta a külföldi misszionáriusokat. A nem spanyol vagy portugál missziósoknak hosszú ideig Lisszabonban kellett várakozni, míg megkapták az igényelt útlevelet. Végül a pápai portugál adószedők is gyakran kerültek konfliktusba a civil hatalmakkal. Benedetta Albani a spanyol nuncius ítélőszéke dokumentumainak vizsgálatával folytatta az előadások sorát. Mondanivalóját két részre osztotta, az elsőben a témához kapcsolódó iratokról beszélt, annak kapcsán, hogy őt bízták meg a madridi nunciatúra 1999-ben a Vatikáni Titkos Levéltárba került részének elsődleges rendszerezésével. Az anyagban, amely rendkívül heterogén képet mutatott, egy 1777-ben szerkesztett indexet is talált, amely a Nuncius Titkos Levéltára köteteinek anyagát írta le részletesen. Közülük viszont a Vatikáni Titkos Levéltárban 38 kötet hiányzott. Ezek egy részére sikerült Madridban, a nunciatúra régi palotájában rábukkannia. Különösen értékes, hogy nem csak az 1771-ben alapított bíróság, hanem a nunciatúra korábbi dokumentumainak registrumait is fellelte, köztük 3 inventáriumot, melyek a nuncius ítélőszékén tárgyalt ügyeket írják le egyházmegyénként. Előadása második felében az anyag elsődleges tipizálása mellett fontos megállapítása volt, hogy szerinte a spanyol gyarmatokra azért csak a 19. században küldtek nunciust, mivel a római kúria stratégiát váltott a 16. század végén. A bíborosi kongregációk felállítása ugyanis, melyek jurisdictiója kiterjedt az amerikai területekre is, lehetővé tette a hatékonyabb kommunikációt a Szentszék illetve a spanyol gyarmatok között. Az előadásokat követő vita során a bennszülött, illetve félvér papokról bontakozott ki élénk eszmecsere. Silvano Giordano szerint elvétve voltak a 16-17. században a szerzetesrendeknek ilyen tagjai, a misszionáriusok szisztematikusan szabotálták a bennszülött papok felszentelését. A helyzet XV. Benedek pápa idején változott meg, aki már több kínai papot is felszentelt, viszont ténylegesen csak a II. világháború hozott nagymértékű változást. Roberto Regoli ehhez hozzátette, hogy
