Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Melius Juhász Péter. A Debreceni Kollégium 475 éves jubileumára
104 Egyháztörténeti Szemle X1V/4 (2013) valamint saját hitismeretének megfelelően állította össze rendszerét. Legközelebb a helvét (vagyis kálvini) reformációhoz állt, de azt sem epigon módjára követte. O nem kálvinista volt, hanem magyar református, azaz magyar módon református. Melius volt, azaz önálló gondolkodó, író, egyházszervező. A kor forrongó szellemi, mindenekelőtt vallási útkeresésében ő is vitázott a katolicizmussal, a lutheri irányzattal, de legfőképpen az 1560-as években Debrecenben és Erdélyben, a Magyar Királyságban és a török hódoltságban előretörő antitrinitá- rizmussal, későbbi nevén unitárizmussal. Ez a magas intellektusú vallás, amely tanainak legfőbb vonásáról, a Szentháromság tagadásáról kapta nevét, a legműveltebbek körében hódított. Legfőbb képviselője a ragyogó intellektusú, erdélyi szász származású Dávid Ferenc volt, aki előbb erdélyi lutheránus magyar püspök, majd erdélyi református magyar püspök, végül unitárius magyar püspök lett. Meliusnak része volt abban, hogy Dávidot és az ugyancsak szász származású Heltai Gáspárt megnyerje a református hit számára, aztán velük kellett legtöbbet vitáznia, amikor ők antitrinitáriussá lettek és II. János királyt, a későbbi János Zsigmond fejedelmet is antitrinitáriussá tették, aki aztán fejedelmi hatalmával mindent elkövetett, hogy valamennyi református antitrinitáriussá legyen. Erdélyben ez nagyjából sikerült is. A Tiszántúlt és Debrecent azonban Melius megvédte, és református hiten tartotta. Hazafias érve az volt, hogy a Szentháromság tagadóinak vallása szinte olyan, mint a törökök vallása, tehát vallásilag az iszlám szálláscsinálói. Mindezt a tevékenységét megkönnyítette, hogy kiemelkedő pozícióba, tiszántúli püspökké választották lelkésztársai 1561-ben a mindössze 25 éves Meliust. Ő volt az 1557-ben megalakult egyházkerület harmadik püspöke. Püspöki tisztsége tette lehetővé, hogy 1567-ben a debreceni zsinaton megalkossa a református egyház alkotmányát.12 Gaál Botond 18—19. századi szerzőkre hivatkozva sorolja a Debreceni Kollégium rendszeres teológiai tanárai közé Meliust. Az a magas nyugat-európai színvonalon képzett személyiség, aki olyan irodalmi működést tudhatott magáénak, mint Melius, akinek annyit kellett dogmatikai, etikai kérdésekkel foglalkoznia tudományos vitákban és publikációiban, az minden bizonnyal kötelességének érezte és engedett is e késztetésnek, hogy a város, sőt a Tiszántúl illustris scholajában tudományát a diákság tanítására is fordítsa.« 1561 irodalmi téren is fordulópont volt Melius életében. Akkor menekült Debrecenbe Huszár Gál kassai magyar protestáns lelkész, akinek nyomdáját is sikerült Debrecenbe mentenie. Akkor kezdte meg működését Debrecenben a ma Alföldi Nyomda néven ismert műhely. Melius 11 év alatt 43 nyomtatott művet jelentetett meg, főleg Debrecenben. 44. könyvét 1578-ban, tehát halála után 6 évvel adta ki Kolozs12 Melius teológiai nézeteiről, egyházszervező tevékenységéről bőséges anyagot tartalmaz a Studia et Acta 2. és 3. kötete. (Ld. 1. és 8. sz. jegyz.) A Studia et Acta Melius több művének kritikai kiadását is közli. « Gaál Botond: Kis tanszékből nagy egyetem. A dogmatika szaktárgyi és tanszéki formálódása Debrecenben. Debrecen, 2012. 51-53. p.
