Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között
70 Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013) kormány is azt javasolta, hogy az apostoli delegátus az osztrák papság soraiból kerüljön ki, mert csak egy osztrák pap lenne képes felülkerekedni a nemzetiségi ellentéteken^ - mármint az osztrák kormány a saját javára igyekezett a helyzetet úgy beállítani, hogy Nyugat- Magyarországot nemzetiségi ellentétek uralják. Fetser Antal püspök 1919. november 20-án írt válaszlevelében történelmi bizonyítékokkal alátámasztva hosszan kifejtette a Nyugat-Magyarország elcsatolása és az osztrák apostoli delegátus kinevezése elleni érveket. A győri püspök arra figyelmeztette Valfré di Bonzot, hogy az apostoli delegátus kinevezésének kellemetlen következményei lehetnek, s bizonyára a hívek körében sem lenne népszerű e döntés.ss Hogy a magyar állam és egyház társadalmi úton szerezzen információkat bécsi politikai és egyházi körök Nyugat-Magyarországot illető vélekedéséről, Klebelsberg Kunót, a későbbi kultuszminisztert kérték fel a tájékozódásra. Klebelsberg 1919. novemberi bécsi útját kihasználva kereste fel az illetékeseket, elsőként Piffl bécsi érseknél tett látogatást. A bíboros azon aggodalmának adott hangot, hogy nagyon sok problémát okozna a bécsi főegyházmegyének, ha a hiencek hozzá kapcsolódnának. „Úgy látszik, az az érsek úrnak a benyomása - írta Klebelsberg -, hogy a szóban lévő nyugatmagyarországi parochiákat a győri és a szombathelyi püspökségek anyagiakban is meglehetősen elkényeztették, s ennélfogva az új ordináriusokkal szemben is magas igényekkel fognak fellépni. ”s6 Klebelsberg a nunciussal is tárgyalt. Valfré di Bonzo meglehetősen őszintén beszélt Klebelsberggel, jelezte, hogy már lépések történtek Nyugat-Magyarországnak a győri és a szombathelyi egyházmegyékből leendő egyházkormányzati elkapcsolá- sára, és már az átmeneti idő alatt is a Róma által kinevezendő vikáriusok egyházi fennhatósága alá helyezésére. Az volt Klebelsberg benyomása, hogy az osztrákok utóbb meggondolták magukat, és a végleges rendezésig ilyen közbevető, de a magyarokra nézve sérelmes intézkedésre legalább abban a pillanatban nem gondoltak. A nuncius azonban azt a sürgős tanácsot adta, intézzen az érdekelt győri és szombathelyi püspök a pápához beadványt, melyben kéri, hasson a békekonferencián Nyugat-Magyarországnak Magyarországnál való meghagyására.5/ Ausztria a békeszerződés megkötése után is hangoztatta, hogy Nyugat-Magyarország lakossága a szövetséges hatalmak irányítása alatt lefolytatott népszavazáson döntsön, Ausztriához vagy Magyarországhoz akar-e csatlakozni.88 Klebelsberg bécsi útján az osztrák politikai körök is hasonlóképpen nyilatkoztak. Ignaz Seipel prelátus, keresztényszocialista képviselő szerint arról szó sem lehet, hogy a Volkswehrrel megszállják, sőt Ausztria népszavazás nélkül alig fogadná be Nyugat-Magyarországot. Ami pedig a népszavazást illette, Seipel 54 rittsteuer, 1968.336. p. 55 SZEL, 5238/1919. sz. s6 SZEL, 4654/1919. sz. 57 EPL Cat. d/C. 116/1920. sz. 58 Soós, 1971.30. p.
