Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században
36 Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013) hogy Zoványi saját kérésére bűnbánatot tartson s bocsánatért folyamodjon, hivatalába nem helyezi vissza. 1770 augusztusában a szilágyi egyházmegye új esperest választ Bessenyei Bálint személyében, akit Ákoson fel is esketnek Dobai Zsigmond szilágyi egyházmegyei gondnok tiltakozása ellenére.20 Wesselényi Ferenc meghalt ugyanebben az évben, így szóba került ismét a tractus leveles ládájának az ügye. Mivel maga Zoványi József is hiába járt közbe az iratok Debrecenbe kerülése ügyében (ennek megtörténte lett volna visszahelyezésének feltétele), két listát készítettek a láda tartalmáról, egyiket megkapta a tiszántúli, másikat az erdélyi superintendentia, maguk az iratok pedig ugyanebben az évben Kolozsvárra kerültek.21 Ez volt az első eset, amikor az erdélyi főkonzisztórium tettlegesen is beavatkozott a szilágyi tractus ügyeibe. Ettől kezdve, ahogy Pokoly fogalmaz, „az erdélyi főconsistorium »in ecclatiastico politicis«, a tiszántúli egyházkerület pedig »in mere ecclesiasticis« gyakorolják az egyházmegye feletti joghatóságot”.22 1773-ban Bessenyei esperes és a tractualis assesor között vita támad, ennek az lesz az eredménye, hogy az egyházmegye lelkészei elkezdik magukat Erdélyben felszenteltetni. Az eljárást 1774-ben letiltja a kerület, de nem tudnak neki véget vetnie Az udvarhelyszéki Telekfalva templomára történt kéregetés körül botrány tör ki 1775-ben, a debreceniek kitiltják az adománygyűjtőket a superintendentiából.2« 1795-ben hasonlóképpen az udvarhelyi diákokkal teszik ugyanezt,2s 1802-ben pedig, amikor leég a debreceni Nagytemplom és a Kollégium, s az új kollégium építésére gyűjtenének Erdélyben is, ekkor viszont az erdélyi főkonzisztórium utasítja el a kérést.26 Közben számos alkalommal panaszkodnak a debreceni püspökök az erdélyi főkonzisztóriumnak a szilágyi papok engedetlensége miatt. A főkonzisztórium legközelebb 1801-ben avatkozik be határozottan a szilágyi tractus igazgatásába. A szilágybagosi gyülekezet olyan lelkészt akart megválasztani [Virág Istvánt], akit Faggyas István, az akkori szilágyi esperes nem támogatott, a bagosiak pedig a tiszántúli egyházkerülethez fellebbeztek. A kerület Virág István meghívását jóváhagyja, de a tractus azt semmisnek tekinti, a bagosiakat és Virágot maga elé hívja, a gyülekezetei lelkész nélkül hagyja, Virágot pedig minden egyházmegyei gyülekezetből kitiltja, „kimarasztja.” Wesselényi Miklós is beavatkozott az ügybe, és eltiltotta a lelkészválasztást rendezni hivatott gyűlésen való részvételtől „esperes, nótárius és assessor atyánkfiáit,” mivel „Középszolnok és Kraszna vármegyékben úgy Kővárvidéki ekklézsiáink 20 21 22 23 24 25 26 TtREL I.i.a.5. 26. Ld. SIPOS GÁBOR: A szilágyi református egyházmegye régi oklevelei, 1580-1721. In: Örök Szilágy. Aeterna Sylvania. Szerk.: Bálint István János. Bp., 2010.1005-1009. p. POKOLY, 1905. 244. p. TtREL I.i.a.5. 83. TtREL I.i.b.248. TtREL I.i.b.617. TtREL I.l.b.1004.
