Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században

32

Egyháztörténeti Szemle X1V/4 (2013)

Az egyházkerület jegyzőkönyvét is macánál tartotta, ezért 1736-ban egy újat kellett kezdeni Debrecenben.4 Ügy tűnik, 1735-től igazából Sződi István generalis notarius kezében volt az egyház igazgatása, amelyet Zoványi instrukciói szerint végzett. Mindezt a superintendensről elnevezett és általa szerkesztett Zoványi-kánonok szerint, melyeket Kolozsváron 1733-ban ki is nyomtattak.4 5 6 7 Egy 1737-es kerületi határozat alapján újabb kánont kellett volna alkotnia Zoványi Györgynek, mely nem az erdélyi, hanem a magyarországi négy superintendentia kánonjait veszi alapul, s azt jóvá is kellett volna hagyatnia minden püspökkel, s csak azok beleegyezése után nyomathatta ki.6

Zoványi, aki 1711 óta krasznai esperes is volt egyidejűleg, Szilágynak Erdélyhez való tartozását egész egyszerűen gondolta megoldani: 1732-ben felvetődött Debrecenben, hogy az egész tiszántúli kerületet Erdélyhez kell csatolni. Mindez a debreceni egyházmegye jegyzőkönyvében van feljegyezve, ugyanis kerületi közgyűlést nem volt szabad tartani, így egy úgynevezett consiliumon az esperesek tárgyaltak olyan kérdésekről is, amelyek az egész superintendentiát érintették. A Carolina resolutio után vagyunk egy évvel, amikor felmerült-a tiszántúli kerület felosztása is, mely szerint az északi partiumi vármegyékben lévő egyházmegyék önálló kerületté szerveződnének. Ekkor olvashatjuk: „superintendentia maneat in eodem statu, in quo nunc est, nec in duas vel plures dividatur partes, nec etiam exquorundam mente Scissio facienda, multo magis nostra Superintendentia Transyylvanicae conjugenda.”" A régi határok sérthetetlenségét egy 1735-ös esperesi tanácskozás is megerősíti, ez bekerül az egyházkerületi jegyzőkönyvbe is.8

Zoványi szolgálati ideje alatt, ahogy említettem, javarészt Zilahon tartózkodott, Debrecenben alig. 1744-ben meg is idézték az esperesek, s meg akarták győzni, hogy változtasson ezen a gyakorlaton, valamint törvénytelen divortiok miatt is felelősségre akarták vonni. Zoványi erre írta a következőket Sződi Istvánnak, a tiszántúli kerület főjegyzőjének: „el vettem a Citatiot sub nomine Tractuum seniorum Superattendentiae hujus Transtibiscanae [...] ha lehet fogom magam

4 Tiszántúli Református Égyházkerületi és Kollégiumi Levéltár (továbbiakban: TtREL ) I.l.a. (= Tiszántúli Református Egyházkerület iratai. Püspöki Hivatal. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek.) 2-3.

5 A kánonok kéziratát már 1729-ben szétküldte Zoványi az espereseknek, ld.: Bihari egyházmegye jegyzőkönyve TtREL I.30.a. (= Bihar-Érmelléki Egyházmegye. Közgyűlési jegyzőkönyvek.) 2. A nyomtatott változat: Canones ecclesiastici ex antiquis hungariensibus, et recentioribus Transylvaniensibus, aliisque in usus ecclesiarum cis et ultra Tibiscum reformatarum concinnati, et quibusdam necessariis aucti. Quibis accesserunt disciplina cum poenis delinquentium; nationalis synodi Szathmar- Németiensis quaedam conclusiones; statuta variarum synodorum ab anno 1629. Liturgia ecclesiastica novellorum ministrorum gratia contracta; opera Georgii P. Zoványi (8-r.) Claudiopoli, 1733. Apud Alex P. Szathmári.

6 TtREL l.i.a.3. 267.

7 TtREL I.3i.a. (= Debreceni Egyházmegye. Közgyűlési jegyzőkönyvek.) 2. 462.

8 TtREL I.i.a.2. 250.