Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szuly Rita: A győri Congregatio Agoniae Christi tevékenységének és társadalmi szerepének vizsgálata az 1743 és 1753 közötti időszakban
20 Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013) néven a pium legatum hagyókat, csupán összeget jegyez fel. A magyar tagozat számadáskönyve alapján azonban össze tudtuk állítani azok névsorát, akik 1743 és 1753 között pium legatum címszó alatt szerepeiteket Itt azonban ismét óvatosan kell eljárnunk, hiszen a már említett két kongregáció valamelyikének szól a hagyaték, a személyeket nem köthetjük teljes bizonyossággal sem az Agonia társulathoz, sem a Mária- kongregációhoz. Azonban, ha ezt a névsort összevetjük az ugyanebben a korszakban keletkezett végrendeletek alapján általunk összeállított másik névsorral,38 akkor azt láthatjuk, hogy e tízéves időszakból, a számadáskönyv alapján összeszámolt ötvenegy név és az ugyanezen időszakból, a végrendeletek alapján összeszámolt tizenegy név között csupán három névazonosság van (Németh Ferenc [1746], Sipos Péter [1748], Kelemen Anna [1750]). S ezek közül is csupán egyetlen olyan személy volt (Sipos Péter), aki végrendeletében megnevezte a „Pater Jesuvitaknál levő halálra váló Jesus Congregatio”-t. A másik két személy, aki végrendeletében név szerint az Agonia társulatot említi (Taápi Erzsébet, Éva Rosina Fejerin), nem szerepelnek a számadáskönyvekben. Tehát a nyilvántartás nem teljes körű. Amennyiben feltételezzük is, hogy e pium legatumok bizonyos százaléka illette csupán az Agonia társaságot, az évi átlagosan hat-nyolc kegyes hagyomány akkor is nagyságrendi különbség a végrendeleti eredményekhez képest. Itt a hagyomány összegét tekintve is változatosabb a kép: jobban érződik, hogy ki-ki tehetsége szerint hagyományoz: az egy-két forintos, viszonylag szerényebb összegtől hetvenöt forintig teljed a skála. Az ex funeribus bevételi tételek tovább élesíthetik az Agonia társulat tagságáról alkotott képünket. 1743 és 1753 között kilencvenkilenc személyt számoltunk össze a számadáskönyv alapján, akik temetésükre bizonyos összeget hátrahagytak a kongregációnál.3« Itt ismét bizonyosan nem csupán az Agonia társulatról lehet szó, de mindenesetre figyelemreméltó, hogy az évente hét-tizenhét személy által hagyott összegek már túlnyomó részt ötven krajcártól két forintig teijednek, lényegesen kevesebb az ötnyolc forintos hagyaték. A pium legatumot tevők és a temetésükre hagyok táblázatának metszetében tizenhat személy található.*0 Azonban nem figyelhető meg olyan összefüggés, hogy az, aki pium legatumot tett, magasabb összeget hagyott volna a temetésére. Azt a következtetést azonban levonhatjuk, hogy a halál közelségét, közeledését érző embereknek fontos volt, hogy az utolsó útjára a kongregáció közössége kísérje, leikéért a kongregáció közössége imádkozzon. Az is tett ezért, aki csupán 50 krajcárt adhatott és az is, aki harminc forintot. S az itt maradó tagság ugyanúgy imádkozott szegény és gazdag lelki üdvéért. Összegzés A Congregatio Agoniae Christi a legtöbb jezsuita gondozásé társulathoz hasonlóan, sok szempontból fontos szerepet töltött be 1656 és 1784 között 37 38 39 40 37 Ld. 3. sz. táblázat. 38 Ld. 4. sz. táblázat. 39 Ld. 2. sz. táblázat. 40 A 2. sz. táblázatban ezeket dőlt betűvel jelöljük.
