Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
36 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) kérdést vet fel, mint amennyi érdeklődést a kutatás mindezidáig tanúsított iránta. Összegzés és kitekintés A jezsuita renden belül a xeniumosztás gyakorlata annak az átfogó koncepciónak volt szerves része, amely a barokk kori katolikus Európa vallásosságára és egész életmódjára meghatározó hatást gyakorolt.223 A társulatok sikerének hátterében a kor vallási igényeihez való alkalmazkodás és egy erős apostoli küldetéstudat állt. A diákok a társulatokban elsajátított vallásos gyakorlatokat szállásadóik és családtagjaik körében is terjesztették, de a térítést szolgálták a nagy tömegeket célzó városi és vidéki missziók. Ezen túlmenően fontos szerepe volt a jótékonykodásnak, a halottak iránti tiszteletnek is. A kongregációk törekedtek tagjaik életét gyökeresen megváltoztatni. Megtanították a sodalisoknak az időbeosztás fontosságát: a nap minden órája Istennek vagy a Szent Szűznek volt szentelve. A rendszeres ima, a heti gyónás, a havi egy közös áldozás mellett a 16. század végére már több helyen pompás ceremóniákkal ünnepelték a Mária-ünnepeket, a farsang utolsó három napjában tartott negyvenórás ájtatosságok és a nagypénteki önostorozó körmenetek pedig Kölnben és Münchenben már a 17. század elejétől feltűntek. Ekkor a tagok száma Európa-szerte ugrásszerűen nőtt, majd a kezdetben nagyobb arányban képviselt felsőbb társadalmi rétegeket - a főnemességet és nemességet, a városi vezetőket és nagykereskedőket - egyre inkább az alacsonyabb származásúak váltották fel; a nyugat-európai kongregációk így a városok „mikrokozmoszaivá” váltak. Ezzel párhuzamosan a jezsuita rend mindvégig a hatalom birtokosaival való jó kapcsolat fenntartására törekedett. Ennek eredményeképpen a rend kiterjedt kapcsolatokkal és - részben a Mária-kongregációknak köszönhetően - bizonyos politikai befolyással is rendelkezett. Emellett a jezsuita rend társadalomformáló tevékenységének eszközeiként a kongregációk olyan kohéziós erőt jelentettek, amely képes volt az emberek közötti kapcsolatok megváltoztatására. A folyamatot a harmincéves háború azonban megtörte: a katolikus Európa egységének ideája szertefoszlott, és a Mária-kultusz is más színezetet kapott. Az új lehetőségekhez mérten a 18. századra a jezsuiták törekvései lassan mégis eredményre vezettek. A Mária-társulatok integrációs funkciója, egységes szervezete és elterjedtsége az újkori Európa katolikus társadalmának fontos alapját képézte. A társulatok sikeresen újítottak fel régi vallási tradíciókat és rítusokat, miközben a barokk kegyesség új gyakorlatának, szokásainak és műfajainak elterjesztésében is kulcsszerepük volt.22« Az újdonságok egyike éppen a társulati kiadványok kiadása és terjesztése volt, amelynek első nyomait már a 17. század eleji Nyugat- Európában megtalálhatjuk. Ezt több tényező motiválhatta: a magánáhítat iránti növekvő igény, az alfabetizmus, iskolázottság növekedése, a jezsuiták részéről pedig a kegyesség és a műveltség minél szélesebb körben való-a:! A társulatoknak a korabeli Európában betöltött szerepéről Louis Chätellier eredetileg 1987-ben franciául megjelent monográfiája nyújt kiváló összegzést, amelynek angol kiadását használtam: CHÄTELLIER, LOUIS: The Europe of the Devout. Transl.: Birrell, Jean. Cambridge, 1991. (2. kiad.) 224 Vo. Uo. 20-24., 33-46-, 58-66., 109., 115-119., 141-155. p.
