Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Tóth Tamás Zoltán: Some Ethical Aspects of Simon Magus and the Simonian Practice. Discourse from Hippolytus's Refutatio VI. and the 'Explanation On The Soul' (Ex. An.)
Szabó Péter: Élet- és időszemlélet a kora újkori Magyarországon. Városok és udvarok világa. Budapest, ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék, Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, 2011. 176 p. (Udvartörténet kötetei, 2.) Dr. Szabó Péter művelődéstörténésznek, az ELTE tanárának újabb munkája jelent meg 2011-ben Élet- és időszemlélet a kora újkori Magyarországon címmel. A kötet az időtudattal, valamint az úgynevezett morális antropológiák késő középkori, illetve kora újkori jellegzetességeivel, azok irodalmi és képzőművészeti ábrázolásával és a korabeli társadalomra, illetve az esetleges politikára gyakorolt hatásával foglalkozik. Magának az időtudatnak a kialakulásában a halotti kultusznak, a végtisztességeknek és az ősök emlékének fontos szerepe volt. Erre a szerző több európai példával szolgál, melyek alapján megállapítható, hogy a síremlékek tükrözik a társadalmi állapotot, esetleg az egyén erkölcsi értékrendjét, hovatartozását, illetve a politikai hatásokat is. Külön érdekesség az egyetemi (Oxford, Leiden, Tübingen) professzorok síremlékeiből kivehető sajátos identitástudat. Ugyanakkor a szerző megemlíti, hogy a német és svájci városok siremlékeiről eddig csak általános megállapítások születtek, összehasonlító vizsgálatok azonban nem. Az időtudatban az időseknek, valamint az egyes genealógiai emlékeknek (ősgalériák, családfák, nemzetségkönyvek, stb.) is megvolt a maga jelentősége, akárcsak az énekeknek, természeti változásoknak vagy az egyházi év követelményeinek is. A morális antropológia és az időszemlélet eredete egészen az ókorig nyúlik vissza, ami a középkorra, majd természetesen a reneszánsz és barokk korszakra is hatást gyakorolt. A morális antropológia értelmében minden életszakasznak megvan a maga viselkedési normája. Ez elsősorban a társadalom középpontját jelentő férfiaknál fedezhető fel, a nőknél eddig még nincs tudomás határozott, életkoroknak megfelelő magatartásmintáról. Magának az emberi élettartamnak a meghatározása is érdekes, hisz az egyik (Otestamentumra alapuló) nézet 100 évben, míg az aszketikus szellemű kommentárirodalom 70 évben határozta meg. A reneszánsznak köszönhetően az időtudat egyre rendszerezettebb formában jelent meg, melyeket a különféle képzőművészeti alkotásokból is ki lehet venni. A Fortuna-kerék Isten-arccal kiegészített, bíztató ábrázolásai mellett megjelenik a kiszolgáltatott helyzetet és a földi dolgok hiábavalóságát hirdető „vanitatum vanitas”-fogalma is. Emellett további elképzelések születnek az emberi életkorokkal kapcsolatban. Ilyen munkák például Leon Battista Alberti Della Famiglia c. műve, melyben a családban található különböző életkorra vonatkozó viselkedési mintákat taglal, de szintén fontos Baldassare Castiglione írása, ami az udvari életen belüli viselkedési normákról szól. Emellett nagy hatást gyakorolt többek között Petrarca munkássága is a jeles férfiak életének bemutatásának terén. Jelen volt továbbá a test és lélek kapcsolatának, illetve párbeszédének a vizsgálata, melynek
