Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Tóth Tamás Zoltán: Some Ethical Aspects of Simon Magus and the Simonian Practice. Discourse from Hippolytus's Refutatio VI. and the 'Explanation On The Soul' (Ex. An.)
Recenziók 91 felépített skolasztikus rendszerei. Az ember a bölcsesség felé törekszik, de azt sosem ragadhatja meg a maga teljességében. A tudomány ezért nem más, mint folytonos kutatás. Nem elegendő, ha valaki csupán a korábbi tudósok könyveiben keresi a tudást, mert a bölcsesség felé mindenkinek a saját szellemi erőfeszítésével kell törekednie. Ennek egyik lehetséges útja pedig - mondja Cusanus jóval megelőzve a modern természettudósokat — a tapasztalás és mérés. Cusanus műveiben újra és újra az emberi méltóság dicséretét zengi. Különféle hasonlatokkal fejezi ki ezt. Ha a teremtő Istent úgy képzeljük el mint pénzverőt, akkor az ember a pénzváltó: értelmével az ember állapítja meg a teremtett dolgok értékét. Ember nélkül a teremtés értéktelen és értelmetlen lenne. Cusanus rehabilitálja és újraértelmezi Protagórasz sokat kritizált állítását: „Minden dolog mértéke az ember.” Ember és Isten úgy viszonyul egymáshoz, mint a király arcképe a királyhoz. Ilyen értelemben az ember második Isten, emberi Isten. Annak az emberi méltóságnak találjuk Cusanus csodálatos szavaiban filozófiai-teológiai megalapozását, mely méltóságot korunkban már nemzetközi egyezmények és egyéb jogi dokumentumok deklarálnak és védenek. Cusanus az ellentétekből indul ki és az egységhez, az összhanghoz (concordia) jut, mely gondolkodásának - és gyakorlati egyházi tevékenységének - legfőbb törekvése. Az egység legradikálisabb megnyilvánulása, amikor Istent úgy határozza meg: a Nem-Más. Isten nem más(milyen), mint a tapasztalatilag hozzáférhető világ.3 Az ismeretelméleti pesszimizmusból (docta ignorantia) eljut a legteljesebb ismeretelméleti optimizmusig, és szabad utat ad az embernek a világ szellemi birtokbavételére - amely által egyúttal Istenről is ismereteket szerezhet. Az egység-gondolat gyakorlati alkalmazásának szempontjából talán legfigyelemreméltóbb a vallási toleranciáról kifejtett nézete. Cusanus szerint ha alaposan megvizsgáljuk a különböző vallásokat, mindegyikük mélyén ugyanazokat a hitbeli tanításokat és erkölcsi elveket találjuk. Amiben a vallások eltérnek egymástól, azok csupán a rítusok, vagyis külsődleges dolgok. Una religio in rituum diversitate - mondja Cusanus. Ha ezt a különböző vallások követői belátnák, egyszer s mindenkorra eltűnne a világból a vallási viszálykodás. Nem alaptalan az a vélekedés, hogy ha Cusanus nézeteit kortársai komolyan vették volna, és azok nagyobb hatást fejthettek volna ki, nem kerül sor a reformációra és a nyomában járó vallásháborúkra. Cusanus korszakalkotó gondolata a vallási türelemről sajnos nem lett - szó szerint - „korszakalkotó”, ahogy más forradalmi gondolatai is jórészt hatás nélkül maradtak. Ez annak tudható be, hogy elszigetelt gondolkodó volt: nem alakított ki maga körül tanítványokból filozófiai iskolát - erre 3 3 NB: Isten nem eltérő a világtól - mondja Cusanus. De azt nem állítja, hogy azonos vele. Cusanus nem panteista, annak ellenére sem, hogy félreérthető szavaiból felületes értelmezői sokszor panteizmust olvastak ki.
