Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Tóth Tamás Zoltán: Some Ethical Aspects of Simon Magus and the Simonian Practice. Discourse from Hippolytus's Refutatio VI. and the 'Explanation On The Soul' (Ex. An.)

90

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

nálható. (A fordítás Kiss Dorottya és Pap Krisztina munkája, a fordítást Boros János lektorálta.)

Nicolaus Cusanus 1401-ben született a Mosel menti Kuesben polgári család gyermekeként. Iskoláit Deventerben, Heidelbergben és Padovában végezte. 1423-ban doktorált kánonjogból. Már fiatalon elismertséget szerzett az itáliai humanisták körében. A bázeli zsinaton a konciliaristák egyik vezéralakja lett. Mivel úgy gondolta, hogy az egyház reformja inkább várható a pápától, mint a meghasonlott zsinattól, ezért később a pápapártiakhoz csatlakozott. Aktív szerepet játszott a keleti és nyugati egyház uniójának előkészítésében, majd éveken keresztül mint pápai legátus járta a német birodalmat az egyház reformjáért küzdve - kevés sikerrel. 1448-ban bíboros, 1450-ben Brixen püspöke lett. Ám reformtörekvései egyházmegyéjében sem jártak sikerrel, így élete utolsó éveit Rómában töltötte jelentős funkciókat ellátva a kúriában. 1464-ben hunyt el. Figyelemre méltó pályafutásából nyüvánvaló, hogy korának egyik legfontosabb egyházfejedelméről van szó, akinek az egyház érdekében végzett tevékenysége történelmi hatású. Kevés szabadidejében a tudománynak szentelte magát, s tudományos munkájának jelentősége még egyházi működésének jelentőségét is felülmúlja. Igazi reneszánsz ember módjára filológusként, matematikusként, filozófusként és teológusként egyaránt tevékenykedett. Főműve A tudós tudatlanság (1440), amelyben egy teljesen.új teológia, kozmológia és ismeretelmélet alapjait rakja le. Gondolkodásának magva az ellentétek egybeeséséről (coincidentia oppositorum) szóló tanítása. Későbbi műveiben ezt a nézetét magyarázza, fejleszti tovább és alkalmazza különböző területeken. Elméleteivel az újkori gondolkodás előfutára, akinek eszméi a maga korában hallatlanul újak voltak, és akitől a modem gondolkodás számos, ma már evidenciának számító eleme származik.

Kurt Flasch ez utóbbi tényt teszi meg műve rendezőelvévé: úgy kalauzol végig Cusanus életútján és életművén, hogy kiemeli azokat a gondolatokat, amelyekkel Cusanus megelőzte korát, és az újkori bölcselet, tudomány és világnézet alapjait vetette meg. Cusanus már karrierje kezdetén felhívta a figyelmet újszerű gondolkodására azt állítva - amit teológusok és filozófusok azóta is vitatnak -, hogy a puszta gondolkodás önmaga erejéből is képes felfedezni „szinte az egész evangéliumot”. Cusanus ezzel kitágította a filozófia határait, s maga is sokkal inkább filozófusként, nem pedig teológusként közelített a kereszténységhez. A bázeli zsinaton a konciliarista Cusanus a népfelség elvét hangsúlyozza. A tudós tudatlanság című művében pedig egy radikálisan új ismeretelméletet hirdet meg, amely hozzásegít, hogy az ellentéteket egységben láthassuk. Ugyanazon művében érvel a geocentrikus világkép ellen, vallja, hogy a világegyetem határtalan és középpont nélküli, és elvileg lehetségesnek tartja a földönkívüli életet. Figyelemre méltó egy 15. századi egyházi gondolkodótól!

Ezenfelül Cusanus egy merőben új tudományeszményt alapoz meg. Véleménye szerint a tudomány nem lezárt, mint a középkor impozánsan