Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: Gerely József karrierje - falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések "szürke eminenciásának" életében
Gerely József karrierje — falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések „szürke eminenciásának” életében 75 vándorgyűlését, amelyen megvitatták egy sajtótámogató egyesület létrehozásának a gondolatát. A terv kidolgozására Gerely vezetésével különbizottságot hívtak életre, amely a budapesti országos katolikus nagygyűlésen terjesztette bejelentését.« Az 1900 óta évente - német mintára - megrendezett gyűlések a magyar katolikus közélet legjelentősebb eseményei voltak, amelyek elsősorban a hazai katolicizmus egységét és támogatottságát voltak hivatottak demonstrálni a nyilvánosság előtt. Az ünnepélyes karakterű nyilvános ülések mellett szakosztályi tanácskozások is zajlottak, ahol a szakértő szónokok az aktuális problémákról is szót ejtettek, és igyekeztek programot adni, jövőképet mutatni a résztvevők számára.* 46 47 Az évtized közepére a gyűléseknek már kialakult koreográfiája volt, amelyet azonban Gerely nem tartott célravezetőnek, mert úgy vélte, hogy a gyűlések nem szolgálják ki megfelelően a célközönség igényeit. Szerinte ezért „nagyobb érvényesülést kellene juttatni a beszédekben a népszerű stílusnak és eszmekörnek, valamivel kevesebb beszédet kellene illeszteni a tárgysorozatba; végül bizonyos gondolati egységgel kellene fölépíteni ezt a programot”. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az első nap ünnepélyes megnyitó eseményein az „egyszerű falusi nép” nagy számban jelenik meg, így ilyenkor ajánlott a közérthető hangvétel. A következő napokon viszont a létszám rendszeresen leapad, többnyire csak a papság és az értelmiség van jelen, ezért ilyenkor van helye a „magasabb eszmekörnek”. A program szellősebbé tételét szintén gyakorlati megfontolásokból ajánlotta, hiszen tisztában volt vele, hogy a nagyrészt vidékről érkező közönség némi szabadidőre is igényt tart, vásárolni, nézelődni akar, ha pedig nincs ideje, akkor nyilván szakít magának, ezért megcsappan az ülések hallgatottsága. Utolsó javaslata a túlzott tematikai sokszínűség visszanyesésére vonatkozott. Úgy vélte, hogy a nagygyűlések nagyobb közéleti hatást érnének el, ha a szónoklatokat egyetlen időszerű központi téma köré fűznék fel, és a gyűlések így „megszűnnének a vegyes felvágotthoz hasonlítani”. Ilyen témának látta például az iskola, a sajtó, a házasság ügyét, a szociális kérdést, a szekularizációt, a modern erkölcsöket, a karitászt vagy az egyház és az állam viszonyát.^ Ez a javaslata végül csak az 1930-as években valósult meg, amikor az Actio Catholica vette át a gyűlések szervezését.48 Katholikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesületének évi jelentése. Bp., 1907. 8-9. p. 46 A témára vonatkozó fontosabb szakirodalom: Adriányi, Gabriel: Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte, 1895-1945. Mainz, 1974. 42-52. p., 81-90. p.; Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon, 1919-1945. Bp., 1997.124- 130. p.; SZÖGI László: A katolikus nagygyűlések Magyarországon. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István - Beke Margit. Esztergom, 1992. 509-512. p. 47 LY [Gerely József]: A szegedi nagygyűlés. In: Egyházi Közlöny, 1909. szeptember 3. 416-417. p. 48 A szervezetről részletesen ld.: Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon, 1932-1948. Bp., 2010.
