Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: Gerely József karrierje - falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések "szürke eminenciásának" életében

74

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

Gerely ennek ellenére nem volt elégedett az elért eredményekkel, és a rá jellemző csípős modorban arról panaszkodott, „a magyar papságnak legalább fele még arra az újságra sem fizetne elő, amelyet Szent Pál szerkesztene.’^8 Határozott elképzelésekkel rendelkezett arról, hogy milyen lépések szükségesek a sajtó színvonalának javításához, például szót emelt egy katolikus kőnyomatos tudósító beindításért, amely javította volna a lapok hírszolgálatát. Kollégái helyeselték a felvetést, okos vállalkozásnak minősítették, megindítására mégsem mert vállalkozni senki. Maga az indítványozó sem, mert tisztában volt vele, „hogy egy embernek és kis anyagi eszközökkel ilyesmire vállalkozni: kész fiaskó”.39

A közszereplő

Gerely ezért elkezdte annak a módját keresni, hogy hogyan lehetne a katolikusokat rábírni az egyházi sajtótermékek olvasására. Ebben feltehetően a nemzetközi példák is erőteljesen befolyásolták. 1905 augusztusában például francia katolikusok egy csoportja megalakította a Presse Regionale társaságot, amely minden egyházmegyében lapokat kívánt indítania0 1905- ben az osztrák katolikus nagygyűlés fő témája a helyi egyházi sajtó helyzete volt, amely a magyarhoz nagyon hasonló gondokkal küzdött: a tőke, az üzleti szemlélet és a szakmai hozzáértés hiányával, a pártsajtó jelleggel és a viszonylag alacsony olvasottsággal.“»1 A változtatás érdekében új egyesületet hoztak létre, a Piusvereint, amely anyagi támogatás gyűjtésével és a propaganda eszközeivel járult hozzá az egyházi sajtó megerősödéséhez.“*2

Magyarországon volt már egy szervezet, amely hasonló kérdésekkel is foglalkozott: az 1896-ban alapított Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete.* 37 * 39 40 41 42 43 Gerely azonban arra a belátásra jutott, hogy a katolikus sajtó felvirágoztatása „nem lehet egy írókból és hírlapírókból álló céhbeli tömörülés programjának kiegészítő része”.44 (Kiemelés az eredetiben.) A Pázmány Egyesület 1906. június 10-én Székesfehérvárott tartotta

propagandatevékenysége miatt 1918-ban 4 évi fegyházra Ítélték. A Tanácsköztársaság idején az egyházi vagyon államosításával foglalkozó Vallásügyi Likvidáló Bizottság vezetője volt.

37 Faber Oszkár: A klerikális veszély. Bp., 1911.17. p.

•i8 Gerely, 1913.5. p.

39 M. E.: A magyar katholikus napisajtó jelene és jövője. In: Katholikus Szemle, 1907. 955- P40 Periodical Literature (France). In: The Catholic Encyclopaedia. Vol. 12. New York, 1911. 675. p.

41 Periodical Literature (Austria). In: Uo. 670. p.

42 Leisching, Peter: Die römisch-katholische Kirche in Cisleithanien. In: Die Habsburgermonarchie, 1848-1918. Hrsg.: Wandmszka, Adam - Urbanitsch, Peter. Band IV. Wien, 1985. 206-214. p.

“*3 Klestenitz Tibor: A katolikus újságírók önszerveződése: az Országos Pázmány Egyesület a dualizmus korában. In: Ahogy mi látjuk. Főszerk.: Gergely Jenő. Bp., 2007.115. p.

44 BURKA Kelemen: Buttykay P. Antal O. F. M. (1875-1940). Pápa, 1941.108. p.