Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása 29 fel xenium a bejegyzésekben, amikor már a célközönség két csoportját különítik el: „a főtisztelendő uraknak, a kanonokoknak és a főnemes és nemes kamarás uraknak és más, a jótevők könyvébe feljegyzett uraknak”, valamint az „ifjúságnak” adtak különböző könyveket.18? Ezzel lényegében a xeniumot kapók két alapvető, mindvégig leginkább elkülönülő csoportját jelölték meg. Az elsőt a forrásban gyakran csak domini externiként emlegetett előkelő urak alkották. Ők a kongregáció egykori tagjaiból, pártfogóiból tevődtek össze, és egyik részüket a több alkalommal feltüntetett magyar kamarai tanácsosok, másik részüket az olykor külön is megemlített városi előkelők (primores civitatis) alkották r természetesen nem kizárólagosan. Az urak csoportján belül rendszeresen, de nem mindig különítik el a kanonokokat, akik először 1707-ben kaptak külön xeniumot.187 188 A kanonokok - amint az az album szöveges bejegyzéseiből kiderül - egyébként is szoros kapcsolatban álltak a kollégiummal és a társulattal, jellemző volt például, hogy a kongregáció rectori tisztét is valamelyik pozsonyi kanonok viselte (akár több évtizeden át). A xeniumosztáskor elkülönülő másik nagy csoport a kongregáció aktív, diák tagjaiból állt, olykor a jelöltekkel kiegészülve. Azonban ez a csoport sem volt mindig egységes. Ahogy a társulat tisztségeit is inkább az arisztokrata és nemesi származású diákok töltötték be, a származás, illetve vagyoni helyzet szerinti különbségtétel a xeniumosztásnál is érvényesült. Míg az 1670-es évek adatai szerint akkor minden diák kapott ajándékkönyvet, később, először 1707-ben a szegényebbek nem kaptak. Ez 1709-ben is megismétlődött; a xeniumosztásból kimaradó diákokat mindkét esetben a Szent Anna kateketikai könyvtárból, a kongregáció saját bibliotékájából kárpótolták szentképekkel.189 Ezt a csak a tehetősebbeknek történő ajándékozási módot 1718-ban és 1719-ben már bevett szokásként említi a historia congregationis írója, aki - mint frissen Pozsonyba került rendtag - a más magyarországi kollégiumokra nem jellemző szokást nem ismerte, ezért túl sok példányt rendelt az az évi xeniumkötétből. A bejegyzésből kiderül, hogy a „szegényebbek”.a diák tagok mintegy felét tették ki. Hasonló értelmű a következő évi historia is, amikor a könyvet nem kapó diákoknak Bécsből hozattak szentképeket.190 Ez a szokás mégsem maradt meg mindvégig, először 1710-ben ugyanis feltűnt az a megoldás is, hogy az előkelő diákoknak is az uraknak szánt xeniumkönyvet adták,191 másrészt az 1720-as évekből több bejegyzés is azt tanúsítja, hogy a tehetősebb vagy nemesi származású diákok és a nem nemes, szegényebb tanulók más-más xeniumkönyveket, de egyaránt köteteket kaptak.192 A xeniumosztás tehát egy kölcsönösségen alapuló gyakorlat volt, amelynek során a „megajándékozottak” nem ingyen kaptak lelki olvasmányt, hanem mintegy a kongregáció iránti kegyességük viszonzásául. A társulat ugyanis önálló számadással rendelkező intézmény volt, így kiadá187 „[...] pro reverendissimis dominis, dominis canonicis et perillustribus ac generosis dominis cameraticis aliisque in libro benefactorum notatis [...) pro iuventute” Album, n8r. 188 Album, l23r. 189 Album, 123V, I30r. 190 Album, 138V, 139V. 191 Album, I32v-i33r. 192 1725,1726: Album, l50r, 15IV.
