Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból
Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben 43 tiszteletet. Az újabbikban a sárospataki anyaiskola énekkara, a régebbiben a miskolci líceumi kar énekelt.20 A közgyűlés az ünnepség miatt csak április 30-án kezdte meg ülését. Egyházi elnöke Szathmáry József, világi elnöke Teleki József gróf volt. Jelen voltak az egyházmegyék esperesei és jegyzői, számos lelkész, a sárospataki és miskolci iskola képviselői, az egyházkerület aljegyzője és főjegyzője, diakónusa és dékánja, valamint a vármegyei nemesség egyházi ügyekben szerepet vállaló tagjai. A gyűlés elején a szuperintendens Teleki József grófot köszöntötte: áldást kívánt életére, és megköszönte, hogy jelenlétével megtisztelte a közgyűlést.21 Szemere Bertalan 1838. április 30- án szólalt fel a közgyűlés előtt. Beszédében indítványt tett a papok sorsának jobb biztosítására és egy özvegy-árva tár felállítására:22 „Kérek tisztelettel figyelmet és még előbb bocsánatot, hogy szólok azon urak előtt, kiknek itt választásuknál fogva székök van, de ha tudjam, hogy valaki teendi azon indítványt, mit teendő vagyok, bizonyosan hallgatni fogtam volna. Korunk bélyege kettő: humanitas és philantropia - mindenik a keresztyén vallás, szabadság, és műveltség gyümölcse, mindenik olly érzemény, melly tisztán emberi, s az értelem s okosság által meg szenteltetett (....) Ebben van oka s eredete azon számtalan jótékony intézetek s egyesületeknek, mellyeket az élet minden viszonyaiban naponként látunk keletkezni [...] így történt, hogy utazván, minden illy intézet ajtaján sóhajtva léptem be, emlékezvén, hogy ebben is szűkölködik szegény hazánk. [...] És a többek közt, gyakran eszembe ötlék a tisztes papi rend, s annak és özvegyeinek és árváinak sorsa.”2;s Szemere beszédet tartott a református lelkészeknek társadalmi rétegeket összekötő szerepéről, e szerep visszásságairól és a lelkészcsaládok nehéz élethelyzetéről. A lelkész összekötő kapocs a társadalomban, egyszerű élete 20 Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára, (továbbiakban: TiREL.) B-9. (= Egyházkerületi gyűlések jegyzőkönyvei, 1837-1838.) 169-170. p. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv (továbbiakban: közgy.jkv.) Miskolc, 1838. április 29. 6. pont. 21 Uo. 171-172. p. Egyházkerületi közgy.jkv. Miskolc, 1838. április 29. 6. pont. 22 Szemere Bertalan levele Szemere Pálhoz. Vatta, 1838. május 7. - Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, (továbbiakban: RL.) Szemere-tár. 16. köt. 34. levél. 207-210. p. Szemere Bertalan leveléhez mellékletként csatolta Indítványát, vagyis azt a beszédet, amelyet egy héttel korábban elmondott az egyházkerület gyűlésén. Ez a beszéd kisebb változtatásokkal bekerült a később kinyomtatott munkába, ám ott már nem szerepelnek a tanácshoz intézett bevezető szavai. Ebből a forrásból ismerjük Szemere Bertalan eredeti teljes beszédét. Szemere Pál válaszlevelében azt írta, hogy Indítványát közzétette, és aggódott Szemere Bertalanért, amiért túlságosan sok dolgot vállalt egyszerre. Szemere Pál levele Szemere Bertalanhoz. Pest, 1838. május 20. In: Szemere Pál munkái. Szerk.: Szvorényi József. Bp., 1890. III. köt. 321- 322. p. 22 Uo. 209. p.
