Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból
Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból Pályi Zsófia Kata Mottó: „Ugyan mit mondanátok azon emberre, ki eklézsiátokba letelepedvén, Isten házában széket foglal, a vallás jótéteményeivel, s a pap szolgálataival él, és vonakodnék járulni az egyház s a pap jövedelméhez?” (Szemere Bertalan)1 1. Bevezetés A 18-19. század folyamán a művelt protestáns nemes családok fiai generációkon keresztül meghatározták a városi, a megyei, és sokszor az országos közéletet. A Tiszáninneni Református Egyházkerületben a társadalmi, politikai és az egyházi közélet meghatározó és nagy befolyású szereplői közé tartozott a Négyesi Szepessy, a Vay, a Szathmáry Király vagy a Fáy, a Ragályi, a Máriássy és a Pálóczy család. Vagyonuk és patrónusi tevékenységük miatt sokan szereztek maguknak elismerést, rendszeresen részt vettek az egyházkerületi és egyházmegyei közgyűléseken, és az egyház magas rangú világi tisztségviselői kerültek ki közülük. Szemere Bertalan 1812. augusztus 27-én Borsod vármegyében született elszegényedett református nemesi családban. Ősei a hagyományok szerint a reformáció legelső hullámai óta a helvét hitvallás követői voltak, néhányan jelentős áldozatot is hoztak vallásuk oltalmában. Szemere a Sárospataki Református Kollégiumban végezte tanulmányainak jelentős részét. A pozsonyi diétáról hazatérve 1834-től Borsod vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd jegyzője, 1836-tól a megye táblabírája, 1842-től az egri járás főszolgabírája volt. 1843-ban Borsod vármegye országgyűlési követévé választották meg, 1846- ban a vármegye másodalispánja, majd alispánja lett. Szemere Bertalan csaknem tíz éven át volt az Alsó-Borsodi Református Egyházmegye és a Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűléseinek tiszteletbeli ülnöke. A lelkészcsaládok közismert pártfogója volt, saját korában rendkívüli népszerűségre tett szert a református papság körében. Szerteágazó és gazdag munkássága okozhatta, hogy az utókor számára szinte teljesen feledésbe merült intézetalapítása és nyomtatásban megjelent munkája: Szemere Bertalan terve egy papi özvegy s árva-tárról, és arrul: mikép 1 Szemere beszéde Borsod vármegye közgyűlésén, követté választásakor. Miskolc, 1843. ápr. 27. In: Szemere Bertalan. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 1998. 194. p. Szemere Bertalan személyéhez kapcsolódó csaknem teljes körű forrás- és irodalom- jegyzék: Tóvári Judit: Vezető Szemere Bertalan életének és pályájának forrásaiba és irodalmába. In: Szemere Bertalan és kora. II. köt. Szerk.: Ruszoly József. Miskolc, 1991. (Borsod-Abaúj-Zempléni Történelmi Évkönyv, 7.) 9-225. p.
