Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hegyi Ádám: "Mit mondasz mindezekre te vallást tsúfoló!" Id. Ercsei Dániel (1744-1809) és a hitvédő irodalom

34

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

A Szent passió kiadása és terjesztése a cenzúrát egyáltalán nem zavarta, mivel a könyv nem tartalmazott olyan részt, amely a katolikus dogmákkal ellenkezett. A helytartótanács jegyzőkönyvei szerint semmilyen kifogás nem merült fel Eresei művével kapcsolatban.64 * Fontos figyelembe vennünk, hogy 1791-ben átszervezték a cenzúra működését. A protestánsok könyveivel kapcsolatban ez azt jelentette, hogy a helytartótanács engedélyezte a protestáns egyházaknak, hogy a szimbolikus és a kegyességi könyveket a protestánsok saját cenzorai ellenőrizzék. Ezek a cenzorok a helytartótanácstól függetlenek voltak. Mindössze arra kellett ügyelniük, hogy a protestáns munkák ne sértsék a római katolikus hitet. Amennyiben a helytartótanács olyan részt fedezett fel egy könyvben, amelyik a katolikusokat csúfolta vagy bírálta, akkor a könyveket joguk volt betiltani.66 A református egyház ennek megfelelően 1792 után létrehozta saját cenzori hivatalát, és legelőször a Tiszántúlon neveztek ki cenzorokat.66 Érdekes, hogy még a református egyház saját cenzorai sem foglalkoztak a Szent passióval.67

A cenzorok érdektelenségéből több következtetés is levonható. A legfontosabb ezek közül, hogy a könyv ellenőrzői felekezeti hovatartozásuktól függetlenül, elfogadhatónak tartották annak tartalmát. Valószínűleg még örültek is annak, hogy a radikális felvilágosodás elleni művet olvashattak. Másodszor Ereseinek sikerült a református egyház nemesi vezetőinek a bizalmát elnyerni, és nem akadályozták meg a budai zsinaton tett korábbi állásfoglalása miatt könyvének megjelenését.

Miközben Eresei azon fáradozott, hogy hitvédő munkája megjelenjen, saját gyülekezetében látszólag kevésbé törődött az egyházvédő kiadványok terjesztésével.

A mezőtúri reformátusok olvasmányairól a helybeli kálvinista egyház és gimnázium könyvjegyzékeiből tudunk következtetéseket levonni. Egy másik tanulmányomban bemutattam azt, hogy a mezőtúri reformátusság olvasmányműveltségét a 18. század fordulóján Eresei irányította, ezért itt most elég csak arról szót ejtenünk, hogy a hitvédő irodalom művei ismertek voltak-e a városban. Ezt nagyon röviden meg lehet válaszolni, mert jelenlegi ismereteink szerint semmilyen hitvédő munka nem került be az egyház vagy az iskola állományába.68 Érdekes viszont, hogy a presbiteri jegyzőkönyvben 1778-ban és 1782-ben aggódva jegyezték fel, hogy a Heidelbergi Kátét ismét be fogják tiltani, vagy esetleg csak csonkítva lehet

64 A cenzorok egyáltalán nem foglalkoztak Eresei munkájával. Vö.: MNL. MOL. C 60. 711. köt. Protocolla 1790-1794.

66 Felhő-Vörös, 1961. 223. p.

66 SCHERMANN, 1931. 223. p.

67 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (Debrecen) I.i.a. (= Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek.) 6-7. köt. 1782-1793.

68 Hegyi Ádám: A mezőtúri református gimnázium könyvtára a 18. században - Ertsei Dániel (1744-1809) szerepe egy mezőváros kulturális életében. In: A tiszántúli református iskolák 18. századi könyvöröksége. Szerk.: Monok István. Bp.-Eger, 2012. 103-150. p.