Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Patton Gábor: A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában

14 Egyháztörténet! Szemle XIV/3 (2013) sonló eset történt: 1414-ben a pécsi püspök Mohácson lakó jobagiója egy bizonyos saját, örökölt tulajdonú szőlőt adományozott a kolostor területén. Újabb szőlővel gyarapodnak a pálos atyák 1454-ben is. Berani Erzsébet egyezséget köt a pálosokkal és Pál hásságyi plébánossal a szederkényi sző­lőhegy közepén fekvő szőlejének halála utáni öröklésére vonatkozóan. (Ta­lán gyermektelen volt?) A szőlőművelés fontosságát húzza még alá egy 1470-ből való adatunk is. Ekkor ugyanis Gyulai Miklós fiai, Jakab mester, Mihály és Poth az olaszi határban lévő szőlődézsmát engednek át a szerze­teseknek. Szintén a kegyúri család egy kései, már más névvel illetett leszármazottja, Ősi Dacho Lénárd 1487-ben eladja 150 forintért az Almás nevű egész, továbbá az Alsólothardon fekvő részbirtokát a pálosoknak. A kolostor vikáriusa, Albert 1488-ban egy a Karassó folyó melletti elhagyott malomhelyet Moldvai Tamásnak adott 30 évi használatra. Ebből az adatból is leszűrhető, hogy a pálosok számára a gabonatermelés nem lehetett meghatározó. Ingóságról is van egy adatunk: Bakos Mihály özvegye, Dorottya 1489-ben a kelengyéjének a felét hagyta a pálos atyákra. A 16. század elejéről a kolostor két ház birtokába is jut Pécsen. András festő, aki később belépett a szerzetbe, a Szent Tamás utcában lévő házát adta a közösségnek, 1504-ben pedig Nagyvátyi Fábián házát vették meg 50 forintért a Szentlászló utcában. 1514-ben Mihály deák egy rétet adott el nekik Nyomja faluban, amelynek neve utal a helyére is: „Namyazena”. A kegyúri család tagjai: Gyulai Ferenc, Gáspár és László Hásságy faluban a Gyöngyös patakon lévő malmuk birtokában erősítik meg az atyákat. Végül a török foglalás előtti utolsó birtoklástörténeti adat, hogy szintén a kegyúri família „Geszti” előnevet felvett tagja, Mihályfy László itt lévő teljes birtokrészét a pálosoknak adja. A fentiekből kitűnik, hogy a kegyúri család későbbi leszármazói már más-más birtokról képzett előnéwel illetett tagjai voltak a kolostor fő donátorai. Ezek a területek zömmel részbirtokok voltak csupán. Az egy bizonytalan fekvésű Almás kivételével a kolostor közvetlen környezetében feküdtek.« Az alábbiakban összegezzük a birtoklás szerkezetét. A püspökkel foly­tatott pereskedés anyagai már a 14. század végi állapotokat tárják elénk. Ekkoriban a kolostor közelében sövénnyel és árkokkal elkerített kaszálók­ról tudunk. Ettől kissé távolabb, de még Szentága határain belül szerzetesi erdőket és elkerített szőlőket említenek. Ez utóbbiak szintén el voltak vá­lasztva másokétól, és részben újonnan lettek ültetve. Ugyanitt szántókat is találunk, ahol zabot termesztettek. Amint fentebb már utaltunk rá, az olaszi bíró fia itt több birtokrészét adta a szerzetnek, talán szolgálati kötő- * « DAP. 1978. 404-405. p. Almás falu fekvése bizonytalan, Balatinácz szerint Lothárd községnek Személy irányába eső részén talán a „Kutyerina” (szláv: „házacska, falu”) területén pusztulhatott el. Balatinácz, 1972. 65. p. Esetleg Kórostól nyugatra, Siklós irányában feküdt. GyÖrffy, 1987. 270-271. p. Szóba jöhet, sőt a legvalószínűbb Birján „Beretváspuszta/Almás” dűlő. PESTI, 1982.164/38. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents