Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Patton Gábor: A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában
A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában 11 egészen a török foglalásig létezik, még az 1542. évi adólajstromban is szerepelnek. A török hódoltság után újjáépült Hidort 1950-ben csatolták Olasz községhez.1» Kéménd, amelyről a birtokosztályt követően a család egyik ága nevezte magát, a 13. század második felétől már három részből állott: a vár alatti Váralja, Kis-, illetve Nagykéménd. Henrik fia, János elfoglalta ugyan a kéméndi várat és a hozzá tartozó falvakat (Hásságy, Héder, Olasz, Gyula, Belvard, Nyomja, Petre, Geréc, Tői, Tabód), de Károly Róbert ezeket 1316- ban visszaadta Óvári Jakab árváinak. Az 1330-ban megejtett birtokosztály szerint közösnek hagyták a váraljai vásárvámot, a nyomjai hídvámot, a Geréc és Cserhegyet, valamint a szentlászlói és a geréchegyi monostor (?) kegyuraságát. Továbbá arról is megegyeztek, hogy Konrád magister (1315- 56 között tűnik fel oklevelekben) közös elhatározás nélkül felépítheti a lerombolt kéméndi várat. Nyomja falu már nem élte meg a török hódoltságot, csupán a dűlő neve maradt fenn, 1948-ban területét Szederkényhez csatolták. A geréci „ecclesia” kifejezéssel illetett egyházi épület nem valószínű, hogy szerzetesház volt. Ebben a térségben amúgy is sűrűsödnek a kolostorok. A szenttrinitási bencés, a bajcsi pálos és ágostonrendi kanonokok Szentkereszt tiszteletére emelt szerzetesházai alig egy-két kilométerre feküdtek egymástól. Ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy itt még egy negyedik is létesült volna. A ma Palkonyához tartozó, jórészt már visszaerdősödött szőlőhegyen eddigi terepbejárásaink során nem találtuk meg a helyét. Az említett 1330. évi birtokosztályt követően az Óvári família a „Kéméndi,” illetve a „Gyulai” ágakra vált szét. A „Gyulaiak” előnevüket a kolostor közelében lévő Gyula faluról vették fel, ahol egy váruk is állott. Ez ma Belvárdgyula. A Gyulaiak ezután talán a Lackfiakkal állhatták szerviensi viszonyban, ugyanis 1363-ban Lackfi Imre relációjára kaptak pallosjogot baranyai birtokaikra.® * 5 < Gvörffy, 1987. 314., 315., 352., 396. p.; Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp., 1894. II. köt. 489., 512. p. Tői szerepel még a 16. század közepén is a Várday, Kéméndy és Eősy javakról készült lajstromban „Theewl más néven Crasso” formában. Ebből nyilvánvaló, hogy a Karassó, mai nevén a Karasica folyó közelében feküdt. Tímár György: Királyi sziget. Pécs, 1989. (továbbiakban: Tímár, 1989.) 267., 452. p. 5 Györffy, 1987. 323-324., 351. p.; Engel, 2001.; Engel Pál: Baranya megye az országos politikában. In: Tanulmányok Petrovich Ede tiszteletére. Szerk.: Font Márta - Vargha Dezső - Vonyó József. Pécs, 2001. (Tanulmányok Pécs történetéből, 8.) 69. p.; Tímár, 1989. 267., 373., 382. p. Nyoma utoljára a Szigetvár körüli falvak 1565-ből való urbáriumában tűnik fel. A kéméndi várról megjegyzi Dénes József várkutató régész, hogy „maradványai a megye egyik legszebb, egyedi védelemre méltó várhelyét jelentik, minél előbb dokumentálni kellene a mai, még igen jónak mondható állapotát”. Dénes József: Jelentés a Baranya megyében végzett várbejárásról. Máriakéménd-Törökvár, 2002. április 4. (Kézirat.)
