Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 43 nek a három jelszónak a nevében történik minden körülöttünk: az evolúciót, a testvériség és a kultúra jelszavát. Már pedig a fentiekből világos, hogy a keresztyénség volt az a szellemi mozgalom, mely egyrészről az evolúciót, az egyén fejlődését, nemesedését, másrészről a testvériséget, végül, a tudományos, gyakorlati haladást, a kultúrát munkálta, s így ha a kommunizmus ugyanezen célokat tűzte maga elé, akkor a kommunizmus a maga eszményeit a keresztyénségtől vette. Hol van tehát a különbség a kettő között? A különbség a kettő között abban áll, hogy a kommunizmus a maga célját az osztályharc útján akarja megvalósítani, a keresztyénség pedig szeretetből jövő önkéntes felajánlás által. A kommunizmus szerint a proletárosztályoknak külön kell szakadni, tömörülni és erőszakkal, forradalommal kell kiküzdeniük a többi osztályokkal való egyenlőséget, a politikai jogokat, a termelt javakban való egyforma részesedésüket stb. A keresztyén program szerint pedig előbb azoknak az osztályoknak, amik a hatalmat, a vagyont, a jogokat a kezükben tartják, azoknak az osztályoknak át kell hatni a szeretet és önzetlenség leikével annyira és addig, míg önként, saját szívük indításából, a köz javára áldozzák oda mindazt, amijük van, még saját magukat is, mint Krisztus tette. íme, itt élesen elválik egymástól a két program. Különböző véleményű, különböző gondolkodású emberek vannak itt együtt, de nyugodjunk meg egy dologban: hogy Isten országa, amit Jézus Krisztus hirdetett, eljön majd a földre, előbb-utóbb meg fog valósulni és akkor igazán testvérek leszünk, nem lesz úr és szolga, nem lesz háború és igazságtalanság, hanem béke és boldogság a földön. Ezekben a mai forradalmi időkben is a közelgő Isten országa jelét kell látnunk. 2., Tárgyam gyakorlati részéről kevés mondani valóm van, de ez talán fontosabb, mint az egész elmélet, amit itt előadtam. Reánk, akik evangéliumi keresztyéneknek tartjuk magunkat, minő kötelességeket ró és minő munkaalkalmakat nyit meg ez a mostani vihar? Három fő pontba foglalom össze a mondanivalómat: 1., Legfőbb feladatunk az, hogy abból a hatalmas erőforrásból, amit a mi keresztyén hitünk képvisel, elsősorban saját magunk számára merítsünk bátorságot, lelki harmóniát, energiát az átalakulással járó megpróbáltatások, szenvedések elviselésére. Most kell, hogy kitűnjék, mennyit ér a mi keresztyénségünk nekünk, saját magunknak. Sokan közülünk elveszítették a vagyonukat, az állásukat, a megélhetésüket, ránk szakadt az a rém, amit létbizonytalanságnak neveznek. Testvéreim, ami kevesem volt, én is elveszítettem, a létbizonytalanság keserűségeit én is érzem, de tudom azt is, tudnunk kell, mindnyájunknak, hogy a mi kincsünk nem itt a földön van, hanem mennyekben van. Keresztyénnek lenni annyit jelent, mint mentnek lenni az anyagiasságtól, az anyag varázsától. Tudom, hogy ez távoli eszmény még a keresztyének számára is, de most a megpróbáltatások idején kell, hogy hatalmasan megnövekedjék bennünk hitünknek ez az oldala. Jusson eszünkbe, hogy egy napon úgy is mindent itt kell hagynunk, hogy minden földi kincs egy nagy teher és nagy felelősség a lélek számára, jusson eszünkbe Jézus szava: Add el minden vagyonodat és oszd ki a szegé
