Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 25 logikus, hanem tematikus ismertetésben találjuk meg.15 Az utóbbi évtizedben a Reformátusok Budapesten kötetben jelent meg „ A budapesti reformátusok történeti időrendi áttekintése a kezdetektől 1989-ig”.16 A legújabb kronológiában a Tanácsköztársaság kikiáltásának és bukásának időpontjával együtt összesen hét tételt jelent. A legjelentősebb eseményeket a kom- mün első 10 napjára helyezte a redaktor.1? Az új kronológiai lista alapvetően az egyháztörténészek által már korábban elfogadott eseményeket tartalmazza. A köz- és egyháztörténet eseményei pedig nagyon is összeérnek. Egyik a másiknak következménye. A közlésre kerülő dokumentumokban szereplő események, illetve az azokra történő utalások leginkább akkor értelmezhetőek helyesen, ha a köztörténetbe vagy legalábbis Budapest 1919 áprilisának szűkebb eseményeibe helyezzük el. A vádiratban és a védőbeszédben- az események ismertetése egyaránt kitér az 1919. március 30-ai istentiszteletre. A vád szerint már ezen a napon is vétet Benkő István az egyházi törvénykönyvben foglaltakkal szemben. Az események rekonstruálásakor figyelembe kell venni, hogy már ezen a vasárnapon sem volt prédikáció, csak igeolvasás. A forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy az istentisztelet előtt, alatt (cédulákon, személyes beszélgetésekben), valamint után egyaránt terjedt az április 2-i alkalom híre.'8 AII. dokumentum a Tanácsköztársaság 11. napjába - azaz 1919. április 2. - ad betekintést. Ez önmagában nem lenne érdekes. De ha hozzátesszük, hogy ezen a napon hirdették ki, hogy 1919. április 7-én Budapesten „Munkás- és katonatanács tagjainak megválasztására kerül sor”, máris egy felfokozott nap történetét vetíti előre. Másrészről a dokumentum súlyát növeli, hogy ezen a napon - azaz április 2-án - a IX. kerületi Munkás- és Katona- tanács székhelyét a Református Teológia épületébe - Budapest, Ráday utca 28. - helyezte át, ahol minden este 6 órai kezdettel gyűlést tartottak. Tehát első alkalommal 1919. április 2-án.1’ A budapesti reformátusság szempontjából azért lényeges ez a nap, mert ekkor egy konferenciára került sor, melyen három előadó volt. A II. számú dokumentumból az derül ki, hogy az előadások nem egymás után, hanem párhuzamosan folytak. Más beszámolókból az derül ki, hogy az előadások egymás után következtek. Előadók voltak Benkő István mellett Deme László és Forgács Gyula. Az is bizonyos, hogy április első hetében jelentős szervezeti változás állt be a Kálvin-téri Egyházközségben és a Dunamelléki Református Egyházkerületben egyaránt. Az április 5-i presbiteri gyűlésen: „Haypál Benő elnök felolvastatta az elnökségnek, Petri Elek lelkésznek és Kovácsy Sándor * 16 17 « Bolyki-Ladányi, 1999.24-26. p. 16 Kosa László: A budapesti reformátusok történetének időrendi áttekintése a kezdetektől 1989-ig. In: Reformátusok Budapesten. Szerk.: Kosa László. 2. köt. Bp., 2Ó06. 1425-1467.P. 17 Uo. 1437. p. ,K Ld. pl.: Y.: Istentisztelet a kommunista forradalom alatt. In: Kálvinista Szemle, 1920. 10. sz. 7. p. "> „A IX. kerületi munkás és katonatanács minden szervével a volt »Református Theologia« Ráday utca 28. szám alatt lévő házába költözött. Az üléseit a tanács továbbra is este 6 órakor tartja az új helyiségben.” In: Népszava, 1919. április 2.11. p.
