Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 23 os szereplését, de elmaradt a csendes magány időszakának feltárásai Pedig az előbbi sorokat 1965 novemberében írta Ravasz László Benkő Istvánra emlékezve, akit korát megelőző lelkészegyéniségként mutatott be. Az egykori egyházkormányzó és barát párhuzamot vont Benkő István szolgálata és Pierre Theilhard Chardin, illetve Pierre-Charles Marcel (1910-1992) egyes elméleti munkái között. A hasonlóságokat és egyezőségeket ebben az írásban Ravasz László arra használta fel, hogy barátjának és kollegájának „szellemi portréját” megrajzolja. Az írás elkészült, de annak megjelenésére majd harminc évet kellett várni.* 10 A kötet szerzői között többen is aktív részesei voltak az 1919-es budapesti eseményeknek, Benkő Istvánhoz hasonlóan. Ezen eseményekről mindegyik szerző egy-két mondatban emlékezik meg. Lényegi eltérés ezek között nincs. így a következő dokumentumok súlyát növeli, hogy azok eddig szinte „elfeledve” porosodtak egy egyházi bírósági iratcsomóban. Ebből részletesen kibontható a budapesti reformátusokkal kapcsolatos események jelentős része a tanácsköztársaság első hónapjaiban. Tisztázható néhány félreértés is. Az előbb említett visszaemlékezések erősen szubjektívak, az írók nézőpontja felőli értékelések mellől még mindig hiányzik a legfontosabb források közzététele, illetve azok értékelése. Az elsődleges történeti forrásokból, illetve az azokhoz kapcsolódó iratanyagokból, újságcikkekből a magyar reformátusság tanácsköztársaság alatti történetének mélyebb vonulata kerülhetne felszínre. A cím első olvasatra többekben visszatetszést kelthet, aminek hátterében Benkő István személye, személyisége áll. Akik egy kicsit részletesebben ismerik a magyar reformátusság 20. századi történetét, azok előtt nyilvánvaló, hogy egy köztiszteletben álló lelkipásztorról és esperesről van szó. Óvatosságra is int mindez. Ez az óvatosság leginkább a személyeskedésre vonatkozik. A kutatás elején fel sem merült bennem, hogy Benkő Istvánnal foglalkozzam. A kutatás alapvetően korábbi tanulmányom hozadékaként született.11 Az itt bemutatásra kerülő dokumentumok, illetve azoknak ütköztetése azért lényeges, mivel a Tanácsköztársaság időszakáról finoman szólva is hiányosnak tekinthetők forrásaink. így tehát a Benkő István által írt szövegek és azoknak más forrásokkal történő ütköztetését korszakosnak ítélem. Tapasztalatok szerint azon református lelkészeknek, akik valami» Ravasz László életének 1956 utáni időszakába és életvitelébe enged bepillantani: Szacsvay ÉVA: A leányfalui évek - életvitel, család. In: Ravasz László emlékezete. Szerk.: Kosa László. Bp., 2008.111-135.P. 10 A Benkő István életét és munkásságát bemutató kötet írásai mind az 1960-as évek második felében készültek. A kötet szerkesztője az előszóban nem utalt arra, hogy miként gyűjtötte össze, válogatta és rendezte az írásokat, visszaemlékezéseket. Az írások szerzőinek jelentős része ugyanakkor ebben a tanulmányban is említésre kerül, mint az 1919-es év résztvevője, szemtanúja. További kérdést vet fel az, hogy ha Benkő István és társai 1919-ben aktív résztvevői voltak a Tanácsköztársaságnak, és bekerültek szinte rögtön a Magyar Életrajzi Lexikonba is, és készen voltak az emlékkötet írásai, akkor azok miért nem jelentek meg már 1989 előtt. Ld.: Túl életen és halálon. Benkő István rákospalotai lelkipásztor élete. Szerk.: Szabó Imre. Kiskunfélegyháza, 1998. 11 Molnár Sándor KÁROLY: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 1920. szeptember 2-án, és ami utána következett. In: Egyháztörténeti Szemle, 2011. 4. sz. 110-124. p. (Online: www.egyhtortszemle.hu - 2012. december, továbbiakban: MOLNÁR, 2011.)
