Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
18 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) szerkesztésében.6? Eszmei utódának tekinthető a Barankovics által szerkesztett Az Ország útja című folyóirat is. A második világháború előestéjén nagy jelentőségre tett azonban szert az a korporativ eszméktől való elhatárolódás, amely először a Korunk Szagában és a körülötte csoportosuló katolikus társadalomtudományos gondolkodók írásaiban fogalmazódott meg. Almásy József több írásában számolt le a hivatásrendiséggel, mint életképes katolikus társadalomszervező elvvel.67 68 A világháború végén Mihelics Vid és Kovrig Béla is .ebbe az irányba mozdult el.69 Mint Kovrig írja: „Különböző uralmi formákban megvalósított társadalompolitikák és a nép életére gyakorolt hatásaik hosszú megfigyelése alapján valljuk, hogy a parlamentáris demokrácia az az államforma, amely egy modern, iparosodott népesség életében lehetővé teszi a társadalom belső egységének, egyensúlyának igazi (és nem részérdekek felé tájékozódó) társadalompolitikával kifejtett szolgálatát.”70 A magyar katolikus gondolkodók fokozatos elvi elhatárolódása a korporatizmustól önálló szellemi teljesítmény. Ugyanakkor párhuzamos a Vatikán fokozatos irányváltásával is, amely az 1937-es Mit brenneder Sorge kezdetű, nácizmus elleni és a szintén ez évben kiadott Divini Redemptoris Mater kezdetű, kommunizmus ellen állást foglaló pápai megnyilatkozásokban71 világegyházi szinten is feladta a korporációs elméletek proponálását, és helyette a parlamentáris demokráciában vélte szövetségesét megtalálni, immár a kommunizmus és a nemzetiszocialista totális állammal vívott eszmei harcában.72 A magyar katolikus társadalomtudományos közgondolkodás az 1940- es években tehát már a kereszténydemokrata pártszerveződés szociális programjának kialakítása irányába fejlődött, és végül eljutott nem csupán a tágan értelmezett szociális program, hanem a demokratikus politikai változások sürgetéséig is.7» A korporativ eszmékkel való szakítás, valamint a szociális jogok és a politikai demokrácia összefonódásának felismerése teremtette meg ugyanis a hidat a világháború utáni kereszténydemokrata politikai program felé.71* 1943. augusztus 23-án az Apor Vilmos, győri piis67 VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Katolikusok a szellemi ellenállásban - beszélgetés Katona Jenővel. In: Literatura, 1980. 1. sz. 112-127. p. 68 Almásy JÓZSEF: Népképviselet vagy új rendiség, 1-2. In: Jelenkor, 19404 1. sz. 7-8. p., 1940. 13. sz. 5-6. p.; UŐ: Hivatásrendi országgyűlés és diktatúra. In: Jelenkor, 1940. 17. sz. 7-10. p.; Uő: Magyar hivatásrendiség? In: Magyar Szemle, 1944. 67-76. p. 69 Ld.: MIHELICS Vid: Katolikus tanítás a tulajdonjogról. Bp., 1946.; KOVRIG BÉLA: Magyar társadalompolitika. Kolozsvár, 1944. 70 Kovrig Béla: Magyar társadalompolitika. Bp., 2011. 30. p. 71 GÁRDONYI Máté: Bevezetés a katolikus egyház történetébe. Bp., 2006. 334-337. p. 72 Takáts JÓZSEF: Modern politikai eszmetörténet. Bp., 2007.110. p. 7< GERGELY JENŐ: A Kereszténydemokrata Néppárt előtörténete. In: Műhely, 1984. 3. sz. 3-21. p.; Balogh Margit: A keresztényszociális mozgalmak az 1930-as években és a kereszténydemokrácia. In: Az élő hagyomány. Barankovics István és a magyarországi kereszténydemokrácia öröksége. Bp., 2007. 87-125. p. 78 Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon, 1944-1994. Bp., 2010. 98-105 p.
