Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 1. szám - RECENZIÓK - Tóth Krisztián: Rizzi, Filippo: Quelli che fecero il Concilio. Interviste e testimonianze

124 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) dik a zsinati nyelv választásának háttere: akkoriban minden szeminárium­ban tanítottak latint, így egyfajta összekötő nyelv lehetett az egyháznagyok között. Igyekeztek precíz, választékos terminológiával, stilisztikailag szépen fordítani, de előfordult, hogy némely dokumentum fordítására nem volt kellő idő, így hagy némi kívánnivalót a latinja maga után. Giovanni Coppa ezzel kapcsolatban az Osservatore Romanonak 1965-ben adott nyilatkoza­tát idézi fel. Végül Paolo Molinari írásbeli visszaemlékezéséből bepillantást nyerhetünk a háttérmunkálatokba: hogyan formálódott ki egy séma, meny­nyi albizottság, bizottság, szakértő dolgozott rajta, hogy jutott el a zsinati atyákhoz, hányszor írták át, hogyan fogadták el, hogyan alakult a tervezett szentekről és kanonizációról szóló önálló konstitúció a De Ecclesia konsti- túció VII. fejezetévé. Filippo Rizzi több résztvevőt is megkérdezett, hogy véleményük szerint milyen örökséget hagyott a zsinat az utókorra. Válaszaikban általában az aggiornamento-ra, a világra történő nyitásra, a más vallásúakkal való párbeszédre, a pasztoráció terén történő megújulásra utaltak. Többük meg­győződése, hogy a zsinatnak nincs még minden határozata átültetve a gya­korlatba, ez még a ma emberére vár. Ahogy Etchegaray bíboros találóan megfogalmazta: a II. vatikáni zsinat ma inkább fiai, mint „atyái” kezében van, akik már szinte mind elhunytak. (ism.: Tóth Krisztina)

Next

/
Thumbnails
Contents