Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - RECENZIÓK - Bolf Barbara: Demokrácia és vallás. Az egyház és állam közötti kapcsolatok fejlődése Franciaországban és Magyarországon a 19. századtól napjainkig
Recenziók Demokrácia és vallás. Az egyház és állam közötti kapcsolatok fejlődése Franciaországban és Magyarországon a 19. századtól napjainkig. Szerk.: Fejérdy András - Henry de Montety. Budapest, Gondolat, 2010.192 old. 2009. december 3-4-én zajlott a Francia Intézet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében az a konferencia, amelynek előadásait nyomtatott és szerkesztett formában tartalmazza a jelen kötet. A konferencián francia és magyar kutatók mutatták be egy-egy szempontot kiemelve az állam és az egyház közötti kapcsolatok alakulását elsősorban Franciaországban és Magyarországon, de egész Európára vonatkozóan is. A kis teijedelmű, zsebkönyv formájú, szerkezetileg átlátható és jól tagolt kötet a szerkesztők bevezetőjével indul. Ebből megismerhetjük a kötet kereteit, felosztását és - nagyon röviden - az egyes tanulmányok tartalmát. Megfogalmazódik a kérdés, hogy hol húzódik a határ a lelki és a világi szféra között, meg lehet-e ezt pontosan határozni. Ez az a probléma, ami az értekezések központi magját adja, és amelyet a szerzők a történelmi körülmények felvázolásával vizsgálnak. A szerkesztők pár szóban összehasonlítják a magyar és francia helyzetet, amiből azt a következtetést vonják le, hogy bár mindkét országra, sőt, egész Európára jellemző az állam és az egyház szétválasztása, de a két ország helyzete, történelmi hagyománya alapvetően különböző, ezért különböző a kérdés megítélése is. Az első, Feszültségek és szakítások a történelemben című rész a két országjelenkori egyháztörténelmének legfontosabb momentumait mutatja be négy tanulmányon keresztül. Nádasdy Miklós A vallási kérdés Magyarországon a 19. században címmel ír arról a sokszínű vallási helyzetről, amely a 19. században jellemezte a Monarchia keleti felét. A hangsúlyt a protestáns felekezetek emancipációs folyamatának bemutatására helyezi. A vallási kérdés ekkor „nem az egyének lelkiismereti és vallásszabadságának kérdéseként jelentkezett, hanem az egyes egyházaknak mint intézményeknek a többség és az államhatalom vallását képviselő katolikus egyházzal, illetve a jogokat a katolikus egyház nevében korlátozni kívánó államhatalommal szembeni küzdelemként” - ahogy a szerző megfogalmazza. Hiányzott az egyház- és vallásellenes államhatalom és az ilyen jellegű intézkedéseket támogató társadalmi bázis is. A következő tanulmány szerzője Régis Ladous, aki az 1905. évi törvény és a francia katolicizmus kapcsolatát fejtegeti. A professzor alapvetően kiáll a törvény mellett, elemzi az 1905. évi és az azt kiegészítő, későbbi törvények tartalmát, és végigköveti azt a folyamatot, amely a törvény Szentszék általi elismeréséhez vezetett. Úgy véli, hogy a törvény nem valósította meg a teljes szeparációt és az egyházi vagyon mértéktelen elkobzását. Sokkal inkább volt ez „korlátozott szétválasztás és még korlátozottabb vagyonelkobzás”, ahogy Émile Poulat-t idézve a szerző írja. A vagyonelkobzást Ladous X. Pius pápa kezdetben tanúsított teljes elutasításának tudja be, a részleges szétválasztást pedig azzal igazolja, hogy az istentiszteleti helyek épületeit az államnak kell fenntartania. Valentine Zuber a francia protestánsok szerepét vizsgálja a szeparációs folyamatban. A francia protestantizmus különleges kapcsolatban áll a
