Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
8 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulás módozatait. Kemény retorzió ez Mindszenty 1956-os rádióban elhangzott beszédéért. Érthető, hogy a tárgyalások forró légkörben folytak.17 Az ÁEH elnöke és a püspöki kar tárgyalásai kompromisszumos eredményeket hoztak. Mórász Pál irodaigazgatói állásba való visszahelyezését a hivatal elnöke továbbra is követelte. Ezt a Szentszék nem fogadta el. Az ÁEH Kisberk Imre visszahelyezését ígérte. Potyondi Imrét a Budapesti Központi Papnevelő rektorává nevezték ki,18 s megkapta a Vörös Zászló-rend 3. fokozatát. Az állam a számára fontos 8 békepap papi funkciójába való visszahelyezését követelte a püspököktől. Mórász Pál neve is az inkriminált 8 személy között szerepelt. A rendőrség 1957. március 13-án Langhammer János plébánost kitiltotta Sztálinvárosból. Egy hét múlva a város tanácselnöke felmondta annak a barakképületnek a használati jogát, ahol a katolikus egyházi szertartások folytak. A tanácselnök „lepratelepnek” aposztrofálta az építményt, ami leromlottságát, elhanyagoltságát tekintve nem is volt alaptalan. Éveken át éltek ilyen körülmények között a Sztálin nagymű és a közötte létrehozott „szocialista város” építői már jó ideje. 1957. március 14-én letartóztatták Szendi Józsefet, Csontos Mártont, Vajk Gyulát, Németh Lászlót, Kelényi Ottót, Tóth Istvánt, Gyarmati Istvánt, Horváth Kálmánt, Miklós Antalt. Később P. Horváth Ferenc, Dobosi Ferenc, Füstös Antal következett. Dobosi 4 hónapot töltött vizsgálati fogságban. Az év végén Füstös Antal maradt még letartóztatásban. Mindez kiegészült azzal, hogy miközben a legtöbb megyében megszűnőben volt az egyházak feletti közvetlen cenzúra, töretlenül, annál keményebben érvényesült Székesfehérváron és Budapesten. Gálik István 1957. március 21-én már miniszteri biztosi tisztségben tölti be pozícióját. Shvoy Lajos szerint 1956 utolsó napjaiban még az „oroszokat szidta”, most pedig az „ellenforradalmi visszaélések” megtorlójaként jelentkezett.1’ A régi diktatúra hamarosan kényelmetlenné vált az új rendszer számára. 1957. augusztus elején Gálik István megvált székesfehérvári beosztásától.20 A miniszteri biztosi pozícióban Bay László következett. Folytatta elődei taktikáját. Az erőviszonyok az aulában Shvoy számára némileg kedvezőbbé váltak. Közel kétévi távoliét után Halász Ervin visszatérhetett a püspöki titkári pozícióba, Bejczy Gyula pedig irodaigazgatói teendőket látott el. A főpásztornak azonban kompromisszumot is kellett kötnie. Ebben a püspöki kar meghátrálása is szerepet játszott. Mórász Pált protonotárius kanonokká, címzetes préposttá nevezte ki. A pápai dekrétum természetesen továbbra is fennállt, de a püspökök az egyházi törvények értelmében „kényszer hatása alatt az illető felelősségére” cselekedhetnek. Ez a helyzet az adott pillanatban lehetővé tette, hogy Mórász Pál saját felelősségére elfogadhassa a címeket. Mórász is érezte azonban, hogy ez a lépése nem a legszerencsésebb, ezért egy ideig nem élt rangjával.21 17 Shvoy, 2002.132. p. 18 Névtár, 1977. 272. p. 19 Shvoy, 2002.135. p. 20 Shvoy, 2002.135. p. 21 Shvoy, 2002.139. p.
