Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Takács József: "Vagyon a toronyban egy fertályos óra"
“A KATEDRÁRÓL” „Vagyon a toronyban egy fertályos óra”* Takács József Az egyházközségek lelki, személyi és anyagi állapotát vizsgáló úgynevezett „kánoni látogatások” (egyházlátogatások, latin nevükön: canonica visitatiok) eredményeként született egykori jegyzőkönyvek szinte kimeríthetetlen kincsesbányái a történeti kutatásnak. Az egyháztörténet, a művészettörténet, a néprajz kutatói már eddig is gazdagon kiaknázták ezt a rendkívül gazdag történeti forrásanyagot. Kutatásaim során örömmel tapasztaltam, hogy a 18-19. századi - a régebbi korokban keletkezetteknél sokkalta részletesebb — jegyzőkönyvek a toronybeli „szerek” között rendszerint az óráról, a toronyóráról is megemlékeztek. Előadásom címét ezekből a - ma már levéltárakban őrzött- dokumentumokból merítettem, hiszen az a ténymegállapítás, hogy „Vagyon a toronyban egy fertályos óra” csaknem szó szerint többször is felbukkan az 1800-as évek első két évtizedében keletkezett magyarországi református canonica visitatio-s jegyzőkönyvekben. Nem haladhatunk tovább anélkül, hogy a toronyóra és a „fertályos óra” fogalmával meg ne ismerkednénk. Toronyórának azt a súlyokkal meghajtott, fémből készített, nagy méretű óraszerkezetet nevezzük - a hozzá tartozó számlapokkal, mutatószerkezetekkel, kötélzettel, súlyokkal stb. együtt -, mely toronyba szerelve láthatóan és/vagy hallhatóan is jelzi az időt. Nyugat-Európában a 13. század - s egyben a virágzó középkor - végén, vagy más szóval: a gótika korában tűntek fel és kezdtek elteijedni. Magyar- országi térnyerésük Zsigmond korára (tehát 1387-től számított 50 évre) tehető. A toronyóráknak kezdetben nem volt mutatójuk, hanem csak hangjelzéssel tudatták az időt: eleinte óránként, majd a 14. század végétől negyedóránként. Később is sokáig mindössze egyetlen mutató járt körbe, s ez csak az órákat mutatta. „Fertály” szavunkat a nyelvészek a „negyed” jelentésű Vierteil / Viertel német szavakból származtatják. Ennek a szónak a magyar írásbeliségben a 15. századnál korábban — legalábbis egyelőre — nem találni nyomát. A „fertályos óra” fogalmán olyan toronyórát értettek a régiek, ami a negyedórákat is ütötte. Szükséges hangsúlyozni, hogy a feudális kori toronyórák bizonyos hányada csak az egész órák ütésére volt képes, illetve alkalmas. A negyedes ütésű toronybeli óra tehát egyfajta extra szolgáltatást nyújtott az adott településen élőknek. Magyarországi elterjedésüket az egykorú írott források szűkszavúsága és az idevágó alapkutatások még elégtelen volta miatt nem ismerjük. A legkorábbi negyedes ütésű toronyóra a Magyar királyság területén - amivel több, mint 20 éves kutatásaim során találkoztam - Bártfán létesült: 1628-ban. A magyarországi toronyórák jelentős számbeli gyarapodása az 1760-as években lendült fel látványosan, s az ezt követő mintegy 80 év alatt - több hullámban- létesítésük igazi virágkorát élte. Csúcspontját a 18. század utolsó éveiben, valamint a 19. század első évtizedének második felében érte Előadásként elhangzott 2011. május 28-án az Őcsényi Református Egyház- községben.
