Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somodi Imre: Mindennapok a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban és Internátusban az 1910-es években

60

Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012)

tusi diákok szüleit (egyenruha, tankönyv, írószer, külön tízórai étkezés, különórák, gyógyszerek, fogorvosi ellátás, okozott károk megtérítése stb.), ezért e rendkívüli és olykor előre nem látható költségek fedezésére az elöljáróság a tartásdíj minden negyedéves részletének fizetésekor 100-100 korona letét elhelyezését kérte a szülőktől. Amennyiben a tanuló egyéb költségei meghaladták a 100 koronát, a szülők kötelesek voltak kifizetni a többletet. Viszont ha a növendék egyéb költségeinek összege kevesebb volt too koronánál, akkor az intézet visszafizette a fennmaradó összeget, vagy beszámította a következő tartásdíjba. Egy bentlakó diák éves költségei mindent egybevéve, igénytől és takarékosságtól függően 950 és 1200 korona között mozogtak (1915-ben).2«

Az internátusbán ingyenes hely nem volt. Voltak viszont ún. alapítványi helyek, melyeket önzetlen adományozók hoztak létre, és amelyek kevésbé tehetős családból származó gyerekek számára jelentettek lehetőséget a tanulásra. Az alapítványok létrehozása úgy történt, hogy az alapító egy nagyobb összeget helyezett letétbe, amelynek kamatai elegendőek voltak egy internátusi növendék bentlakási költségeinek fedezésére. Az alapítványi helyre az alapító (illetve jogutódja) jelölhetett kedvezményezettet, akinek felvételéről természetesen az iskola vezetése döntött. Az alapítványi helyet elnyert tanuló nem megfelelő magatartás és szorgalom esetén elveszíthette a kedvezményes helyet.2s

Az iskolavezetés és magánszemélyek ezenkívül egyéb módokon is igyekeztek anyagi segítséget nyújtani a jó előmenetelő, szegény sorsú diákok számára: tandíj, tartásdíj mérséklése, elengedése, ingyenes tankönyvek, ruhaadományok, ösztöndíjak, pályázatok által.26

Önképzőkörök

A diákság számára már az első tanévtől létrehozták az ún. akadémiákat,2? amelyeknek keretében a tehetségesebbek képezhették tovább magukat elsősorban a latin és magyar nyelv terén. Gyakorolták a latint, fejlesztették a helyes és ékes beszéd és írás képességét, illetve a fogalmazást magyar és latin nyelven, ezért nyelvészeti köröknek is nevezték az akadémiákat. I. osztálytól IV.-ig minden osztálynak külön akadémiája volt, melynek vezetése magukból a diákokból állt, s egy jezsuita felügyelte őket. Az akadémiák fellépéseket is szerveztek, ahol a növendékek közönség előtt mutathatták be, milyen ismeretekre, képességekre tettek szert az akadémia keretei kö- * 25 26 27

24 JABLONKAY, 1915. 20-22. p.

25 Pécsi Püspöki Levéltár (továbbiakban: PPL.) Acta fundationis Collegii Quinqueecclesiensis Societatis Jesu.

26 Értesítő, 1916-1917. 18. p.; Értesítő, 1917-1918. 12-13., 15-16. p.; Értesítő, 1918-1919. 9. p.; Értesítő, 1919 - 1920. 9-10. p.

27 Az akadémiák a jezsuita iskolákban folyó önképzés régi szervezetei, már a Ratio Studiorum is rendelkezik róluk. Ratio Studiorum, 1970. 103-112. p. Egyébként a Pius Gimnáziumban és Internátusbán folytatott oktatás és nevelés elveiben és gyakorlatában az eltelt több száz év ellenére is markánsan jelen volt a Ratio Studiorum hatása.